Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Kálnay Adél: Kérlelő (vers) Szemben a sötéttel
KÁLNAY ADÉL Szemben a sötéttel Előszó A gyerekek úgy hívták Gézuka és ebben szánalom is volt, meg gúny is. Mégis, ok legalább hívták valahogy, és ez biztosan jól esett Gézukának. Többször láttam jelét mennyire hálás érte, szolgál ezért a becézésért, szolgál, mint egy igazi szolga, már amilyennek az igazi szolgákat gondoljuk persze, olyan, aki annak született, aki egyáltalán nem gondolja, hogy lehetne más is, aki ha gondolkozik a sorsáról, azt gondolja nem lehet másként, csak így. Azt persze talán sosem tudjuk meg, miket gondolt az életéről Gézuka, mert nem vagyunk abban a helyzetben, hogy meghallgassuk őt. Ugyanis egy másik világban él, ott az árnyékos oldalon, ahová nekünk még a legnagyobb meleg előd sem jut eszünkbe menekülni, mert nagyon jól tudjuk, hogy nem hűs ott a levegő', hanem dohos, üresség van és rossz szagok, elhanyagoltság és betegség szagok, szakadt ruhák, és függönyök, recsegő ágyak és billegő székek, gyereksírás és sóhajok. Nem, mi nem vágyunk oda, megborzongunk tőle, mert tudjuk a nevét. Szegénység a neve és akkor is megijeszt, ha filmen látjuk, vagy nagyanyáink mesélnek róla. Ilyenkor örülünk, hogy nekünk nincs részünk benne. Néha azt gondoljuk, a szegények maguk is okai szegénységüknek, ám mégsem támad ettől jobb kedvünk, mert nem tudjuk, hogy viszonyuljunk hozzájuk, a szegényekhez, mit gondoljunk róluk, mit segítsünk, illetve gondoljunk-e, vagy segítsünk-e egyáltalán valamit is róluk, nekik? Zavartak leszünk végül, vagy elutasítók, vagy lelkesen segíteni buzdulók, s hamar megtorpanok, merthogy nem könnyű a szegényekkel, kiszámíthatatlanok, konokok és bizalmatlanok. S nekünk bizony van más, egyéb dolgunk is, élni kell, meg kell küzdenünk ezer gonddal, bajjal, talpon kell maradnunk és tartalékokat kell képeznünk, hogy szilárdan vethessük meg lábunkat itt a napos oldalon. Gyökeret kell eresztenünk, hogy ne jöhessen olyan szélvihar, amelyik átgörgethet abba a másik világba, ahol Gézukáék élik a maguk keserves életét. 852
