Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon III.
- Na, túl vagy már a gyászon, kisasszony?- Ne gúnyolódjon, Rangos elvtárs...- Feri bácsi, mondtam már neked: Feri bácsi.- Feri bácsi, tudja, hogy nem vagyok kisasszony, igaz, elvtársnó' sem vagyok. És a gyászon sem estem túl. Hogyan is? Anyám, apám, nagyanyám itt hagytak. Nincs senkim és semmim...- Na hát azért - fúrta közéjük szavát a párttikár - Bordi Karesz csak megvigasztal...- Ahhoz magának semmi köze! - csattant föl Tekla. - Semmi köze, érti?- Csillapodjál, kisasszony. Márpedig beléphetnél. Hálás lehetnél a pártnak. Alighogy elvégezted a gimnáziumot, ide vettelek az irodába, megkaptad a magad munkaegységét, a munkába se szakadsz bele, időnként még jutalmat is megszavazunk neked...- Azt elfelejti, Feri bácsi, hogy egyetemre nem mehettem...- A titkár elvtárs ajánlása kellett, igaz, Vicz komám? - a párttitkár bólogatott. - Anélkül itt sem dolgozhatnál. A tsz-iroda bizalmi hely. Pláne a kimutatások, a statisztikák, amiket te csinálsz. Ezekből mindent megtudni a tsz-ről...- Ne strapálja magát, Rangos elvtárs... vagyis Feri bácsi, nem lépek be. Máshová kellett volna születnem, akkor talán... A magánéletemhez pedig - szúrósan Vicz János szemébe nézett - senkinek semmi köze nem lehet! - Becsapta maga után az ajtót, amit persze rögtön megbánt, mert minek neki zajongania, érzékenykednie, neki, aki - mint most is kiderült - megtűrt személy, a párttitkár ajánlására tudja csak a kenyerét is megkeresni. De hát az életébe nem enged beleszólni, ha kidobják, kidobják...- Te, Feri, mi a fenét keres ez a lány még itt? Csalódtunk benne, nem? Eleinte ajánlottam, az igaz, mert sajnáltam őket. Anyja a temetőben, apja, ki tudja, hol a csudában. De láttad, milyen ellenséges. Eddig is sokat hepciás- kodott, most meg a Bordi elvtárs fejét csavarta el. Nem kellett neki falubeli. Jól kinézte magának ezt a derék kommunistát.- Jó, jó, hát ne haragudj meg mindenért, Janikám...- Hallottam az emberektől, mit prédikált a pap Mariska temetésén. Te, ezek összejátszanak! Mi meg tátjuk a szánkat, tele vagyunk részvéttel irántuk, ezenközben röhögnek rajtunk a hátunk mögött, és kiba...k velünk. Nem kommunista magatartás ez, Ferikém. A tsz-elnök az előtte púposodó paksamétára - szerződések, jegyzőkönyvek, kimutatások, jelentések stb. - meredt: ki se látszik belőle, nem győzi szusszal ezt a bürokratizmust. Beletúrt dús - egykor koromfekete, most - fehér hajába, mint a birkagyapjú, úgy tekeredett-kunkorodott, megpödörte harcsabajuszának két hosszú szárát (különösen büszke volt rá, éjszaka bajuszkötővel aludt), két mutatóujjával oldalt lesimította, s nagy lélegzetet véve, kissé ingerülten dörmögött bele a hirtelen támadt csöndbe:- A türelmetlenség sem kommunista magatartás, Janikám. Folyton türelmetlenkedsz. Tekla jó munkaerő. Szükségünk van fiatalokra, akik értik a dolgukat. Vicz János éppen az ellentéte volt Rangos Ferencnek. A tsz-elnök kedélyes, erős testű, majd kicsattant az egészségtől, a párttitkár cingár, kopasz, csupacsont ember, könnyen fólfortyant bármiért: 845
