Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon III.
És az Úristen megkérdi tólünk: - Ha vissza kell térned, vissza akarsz-e menni, hogy tovább tökéletesedj? Hogy jobban közelíts énképedhez? Hogy nekem a kedvemre tégy, s szeretetedet ezzel kimutasd? Persze hogy azt válaszolod, a saját lelked parancsa is, hogy visszatérj, bár jobban kívánnád az Úr közellétét, mint a Föld közelségét. A Mindenható, éppen mert mindenható, reánk bízza, hogyan határozunk, de ki tud ellenállni az Úrnak, akár egy pisszenéssel is, mikor a szeretete megfoszt bennünket lényünk korlátáitól? És mi visszatérünk egy másik alakban, másik foglalkozásban, másik viszonyban, de ugyanazzal a természettel, lélekkel, törekvéssel. Az ő tetszését akarjuk elnyerni, mert miután találkoztunk vele, az ő tetszése mindennél, önmagunknál is fontosabb számunkra. A megvalósult, a formába öntött s mégis formátlan, a megtestesült, de mégis testetlen szeretettel csakis akkor találkozhatunk újra, ha nem tagadjuk meg tőle mi sem a szeretetünket. S ennek legszebb kifejezése az, hogy engedelmeskedünk a legfőbb Szeretetnek, minden szeretet forrásának, mely önzetlenül megismertette magát velünk. 30 Először azt hitte, a vekker ébreszti - fél ötkor kell kelnie, hatkor mise, de nem volt még fél öt -, a második-harmadik berregés után azonban rájött, hogy a csengő szól. Magára kapta flanell köntösét, s félig kábán, riadt mozdulatokkal sietett kifelé. Az ajtóban Sipos Tivadar és Bercsán Rudolf topogtak türelmetlenül.- Elnézést, uraim, nagyon mélyen aludtam...- Nem tesz semmit - felelte foghegyről Bercsán -, úgyis elvesszük az álmát, tiszikém. Berontottak a szobába, s egyenest a szekreternek estek, lehajtották ajtószerű lapját, végigkutatták a fölötte sorakozó rekeszeket. Kihajigálták a leveleket, jegyzettömböket, borítékokat, bélyegeket, ceruzákat, s az egyik rekeszből Bercsán előhúzta a „Keressétek Isten országát!” példányát.- Megvan, Sipos elvtárs! - mondta izgatottan, s a sokszorosított iratot a szoba közepén terpeszkedő nagyasztalra dobta. - Ehhez mit szólsz, tiszikém?- Tudja, plébános úr, hogy ez illegális? - kérdezte zord hangon Sipos. - Hogy ezért lecsukhatják?- Kérem szépen, én nem tehetek róla... - próbált magyarázkodni Tóth atya. - Postán jött...- Nem tehet róla, hogy rejtegeti? Egy lázító röpiratot, mely azt hirdeti, hogy ne a szocializmus országát, ne a mi munkás-paraszt hazánkat építsük, hanem Isten országát?- No de, uraim, Isten országa bennünk van...- Hol? Itt, ebben az átkos siralom völgyében, mely maguk szerint a szocializmus? Inkább az égiek után vágyakozzunk? És közben szabotáljuk a földi tennivalókat?- Isten országa nem ellenséges az evilági országgal szemben - válaszolta szelíden Tóth atya. - Nem is védi meg magát tőle, ha támadják, ha a híveit üldözik, de hát nem is akar birtokba venni semmit sem, ami földi származék. 841
