Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám - Szepesi Attila: Éjszakai város (vers)

Ki aranyröggel álmodik, mindegy neki, dús-e szegény-e. Iránytalan lódul tovább, maga bomirt szegénylegénye.

Varangy, csótány és denevér elözönli a mese-várost.

Hogy ki voltál, eldönthetik, akiknek ez igazulást hoz.

Kinek többé se völgy, se domb, a némasága körbe ér.

Megáll, hahózik, hunyorog. Befogadja a puszta tér.

Hallgatózik és hang sehol. Vakon leskel a vaksötétbe. Teszi a dolgát valaki, mintha helyette, mintha érte.