Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Borbás György: "Teljesítettem kötelességemet..."
hoz, hogy az értelmünkben és szívünkben és így tanítványaink gondolkodásában és érzelmeiben méltó helyére kerülhessen. Meg kell nézni az emlékművet télen, látni kell nyáron, alkonyaikor, a városligeti tó felól, vagy a millenárison korcsolyázók nézőpontjából. Meggyőződhetünk róla, hogy SZÉP, részleteiben és párába burkolózó körvonalaival kirajzolt sziluettjével... Bizonyos, hogy a szoboremlék a pesti városrészt annak idején Buda méltó párjává avatta, ma pedig szép fővárosunk meghatározó, reprezentatív városképi eleme. Hatásosan gazdagította nemzedékek történelmi ismereteit, táplálta nemzeti önbecsülésünket. Közel száz éve, a legválságosabb időkben is állt, „működött”, rendületlenül szembesített Istvánnal, Endrével, Bélával... Tegyünk érte, hogy ma is, a jövőben is „működjön”... így leszünk képesek feladni kényelmes hadállásainkat, bejáratott sztereotipiáinkat. Érezzük szükségét, hogy belássuk igenis több külföldieknek szánt látványosságnál. Rólunk, értünk szól... Higgyünk az alkotónak! Ez történelmünk létezik: a bölcs, türelmes, jövőt álmodó jelen! Akik pedig türelmetlenül az új iránti fogékonyságot kérik számon mesterünkön, tekintsék meg hazánk talán legszebb szecessziós villáját a Stefánia út-Ajtósi Dürer sor sarkán a szobrász egykori otthonát, amelyet még 1895-ben terveztetett Lechner Ödönnel, illetve Jámbor Zoltán és Bálint Lajos építészekkel valósított meg 1898-99-ben. Homlokzatán a Vénusz ünneplése az Olym- poszon című domborművel! (Jelenleg a líbiai nagykövetségnek ad otthont!) A már említett Tanulmányfej, aztán Blaha Lujza keze, méginkább a Kerepesi temetőben álló Bayer-Krucsay síremlék is jelzi mesterünk készséget és képességét a szecesszió formanyelvére. Zala munkásságának már életében túlélt drámai fordulatai, majd az évtizedekig azt körülvevő csend, mellőzés után nagyszerű vállalkozással a szülőváros, Lendva Önkormányzata és Magyar Közössége már 1986-ban az akkori Zala Megyei Tanács támogatásával emlékszobát rendezett be a gyönyörű fekvésű lendvai várban. Az utódok sok érdeklődő látogatót vonzó nemes tette tovább gazdagította a kultúrális központtá alakuló vár arculatát. A millecentenárium évében Zala György életére és munkásságára immár hatvan éve bekövetkezett halála után főművének, az Ezredévi emlékmű vezéralakjainak felújítása, szűkebb pátriájában Zala megyében, a korabeli létesítésű megyeszékhelyi gimnáziumban egy szerény tavaszi emlékkiállítás és a kehidai Deák Ferenc mellszobor másolatának ottani avatása irányította a figyelmet. December 6-án a Magyar Nemzetiségi Intézet, a lendvai Várgalériával - hazai szervezetek és intézmények támogatásával - Zala György napot, emlékülést és a Magyar Nemzeti Galéria emlékkiállítást rendezett a szlovéniai, határközeli Lendván. Nekem szánták azt a kezdetben igen nehéznek, kilátástalannak tűnő feladatot, hogy a Lendvai Füzetek erre az alkalomra tervezett különszámában mutassam be Zala Györgyöt. Ez a rendelkezésre álló, szűknek bizonyult keretben megtörtént. Igazán szép technikai kivitelben - Meszelics László technikai szerkesztő igényes munkájával elkészült. Két lendvai költő köszönti Lendva halhatatlan szülöttét: Bence Lajos Óda a hazatérőhöz című nagy ívű, klasszikus szépségű és Szunyogh Sándor A lendvai géniusz Zala György szobrászművész emlékére című emelkedett hangvételű költeménye - valamint Göncz Lászlónak, a lendvai Magyar 790
