Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon II.
így... Milyen életet adtál nekem? És most találkozom veled egy új életben... - Szederjes arccal dőlt az ülés oldalának, a szája szélén megült egy vércsík. Arcáról egyszer csak eltűnt minden ránc, tükörsima lett, mint kislány korában, amikor utoljára töltötte el a boldogság. 16 Tóth atya naplójából Isten a legcsekélyebb szeretetet is a sokszorosával jutalmazza, hiszen tudja, milyen erőfeszítést jelent az ember számára ó'szintén szeretni. Minden nap újrakezdést, minden nap önfeláldozást, minden nap azonosulást másokkal. De vajon mi megpróbálunk-e, legalább néha-néha, Istennel azonosulni? Fölmérni az ó' szere te téhségét, a szerető ember utáni emésztő vágyát, végtelen ragaszkodását csaló teremtményéhez? Arra a szenvedésre gondolni, amit akkor érezhet, amikor a szeretet apadóban van, enyészik, semmisül a Földön? Micsoda kínokat állhat ki, mikor fólcsap hozzá a gyűlölet lángja, ember embernek a farkasává válik, mikor a világ önző érdekből, önmagától eltelve magára hagyja Istenét. És el tucfjuk-e képzelni örömét, ha fólgerjed bennünk a szeretet, minden törekvésünk szeretetből táplálkozik, és ez a szeretet egyre növekszik lelkűnkben. Ha szomjunkat, bár folyvást olthatatlan, csillapítjuk azzal, hogy másokat is megkínálunk a szeretet forrásvízével. Am ha csökken bennünk a szeretet, és helyébe a rontó szándék nyomul, Isten távolodni kezd tőlünk, veszít energiáiból, kihűl az irántunk felforrósodott szellemtömeg, sugárzása ritkul, megszűnik. De mihelyt ismét feltöltődik velünk, s annyi szeretetmennyiséget kap, amennyi áramköreinek bekapcsolásához, felénk indulásához szükséges, újra a közelünkbe költözik, közöttünk, bennünk fénylik. A szeretet az, mely leginkább hasonlóvá teszi az embert Istenéhez. Miképp is érhető másként a teremtés talánya? Isten: öröm, derű, békesség, mint ahogy a szeretet is: öröm, derű, békesség. A szeretet pedig a teremtésben fejezi ki leghitelesebben önmagát: szeretni képes lényeket alkot, szeretnivaló gondolatokat ébreszt, és álmokat szövet az emberrel a megvalósult szeretet országáról. Minden szeretet, az atomnyi is, Istentől származik, mert magjában őt hordozza, reá hagyatkozik, és csak ő képes ezt megőrizni és erősíteni teremtményeiben. 17 Liska mama kertjében ültek, a nagy gesztenyefa alatt, a konyha felöli oldalon. A dús zöld lombok sátorlapként takarták kettőjüket az utcáról be- bámészkodók elöl.- ízlik a kávé, Zsülien?- Kértem, hogy ne szólíts így. Tőlem lehetsz Mathilde vagy de Renalné, de engem hagyj ki a játékból. Karesz bosszúsan felhörpölte a kávét, a lány belekortyolt, letette a csészét, pár szót szólt, újra fölemelte, ivott belőle.- Hát nem tetszett a könyv? 728
