Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Zsille Gábor: Didactica Parva; Illuminatio Sacra; Napló, 1994. júliusában; Szállodában laktunk; Frederyk Chopin (versek)
Szállodában laktunk Szállodában laktunk: először történt ilyen. Hat napot kaptunk, Krónosz kegyes volt hozzánk, ötször ébredtünk együtt. Birodalmunk a szoba. Kedves dunántúli kisváros, családias légkör és üzletek, bor és kékkúti ásványvíz, cukrászdák, vendéglők. Az emberek? Nevettél rajtuk: milyen elszántan magyaráznak, milyen komoly gyerekességgel! Hát hagytuk s egymásra hallgattunk: csak néztelek, szívembe zárva gondolatoddal és egy késsel. Frederyk Chopin A fejében egy zongora lakott, mondják, s ha lehunyta szemét, a szelíd billentyűk játszani kezdtek. Több mint kétszáz zenemű született így, etűdök, bűbájos polkák: ha felébredt, papírra jegyezte őket. A felejtés így nem volt gond, ám megesett, hogy a főutcán könnyek között verdesett, kevéske pénzéből a nagybeteg nőnek vegyen-e gyógyszert, vagy kottalapra költse, s persze a patikába ment... Fukar, buta Sors! Haydn gazdg volt, világhírű és bölcsen elégedett, Chopin mogorva lett, elhalt a világ elől. Mozart zseni volt: tudta, ebbe bele kell halnia - és belehalt.
