Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Fábián László: Idill; ... (versek)
FÁBIÁN LÁSZLÓ Idill baktat az őz a mezőn zizzen az árpa nyomában éjszaka nyomta a főn rendre kerülte az álma kondul az esti harang épp csak elérik az alkony végül a hold a kaland cserreg a szarka a parton készül a mostoha csönd tűnnek a messzi remények várva mi lesz odafönt hangos a múlttal a lélek Zsennye télvégi szennybe ragadt le a város a húgyos hóra korom kérgesült párkányokon galambrajok feszült kíváncsisággal lesték lent a sáros utcát ahol majd megtelik az aszfalt kenyérkockákkal sőt talán magot is szétszór néhány vénasszony amott hogy jószívvel csodálja meg az asztalt télvégi szenny a sötét lelkeken nyomott közöny fölsejlő szívpanasszal igaz és mégsem igaz semmi sem az idő is csak rossz kedélyt marasztal s a nagy talányból enged sejtenem egy szeletkét és íme a panaszdal
