Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
XL] tétben a történeti-politikai események felsorolásával indul, de csak azért, hogy Hamvas . leszögezhesse: a valóság utolsó nyoma is eltűnt, s csak a történet maradt meg. Hamvas ezt a korszakot a botrány szóval jelöli. Már bűn sincs, csak botrány. Az élet moslékká vált. A bűnben az a nagyság - fejtegeti a Patmoszban -, hogy megbocsátást vár, a botrány szemtelen, köp a megbocsátásra. Hamvas fogásai nem változnak: a Karnevál floppy Lőrince a Szilveszter Abel Afterjéhez hasonlóan beszél. (Hoppy hudrabancs, kénesé, kajd és muzsaj. Abel After serpedvény és regeszékes; sütremélyen született.) Amikor Hamvas látszólag locsog a regényeiben, akkor mindig az élet semmiségét, lényegtelenségét, ürességét tárja elénk. A trikó-alsónadrág ötvenkettő.- Az olcsó.- A szvetter százhatvannégy.- Az drága.- A sál kilencven.- Az drága." És így tovább, egy teljes oldalon át; majd megmagyarázza a példázat értelmét: „Tudja, mi ez? (...) El akartak süllyeszteni a polgárságba. (...) Polgárrá lefokozni, mindenkiből polgárt csinálni, vagyis idiótát, pénzt keresni és gyűjteni és spórolni, takarékba tenni, mi az olcsó és mi a drága és leszűkíteni, autót venni, lakást, eladni és nyerni, zsebrevágni, pénzt számolni, irigynek és kapzsinak lenni, hurrá, kormánypárti lapot járatni és vezércikket olvasni." Hamvas kitüntetett módszerei közé tartozik a regénybeli fecsegés. Heidegger szerint a beszéd fecsegéssé válhat, és mint ilyen, a világban - benne - a létet nem nyitva tartja, hanem elzárja, elfedi. Hamvasnál mindig az „élet" fecseg, a lét soha. Epilógus (helyett) Az olvasónak, aki járatos Hamvas életművében, nyilván feltűnt, hogy a szerzőt szinte kizárólag saját gondolataival kommentáltam, idézőjellel vagy anélkül. Ritkán tettem hozzá a magam véleményét, mert Hamvas önmagából tökéletesen megérthető. A Scientia Sacra, az Archai, az Óda a XX. századhoz, az Unicornis, a Karnevál, a Patmosz, az Ugyanis új horizontokat nyitottak a magyar irodalomban. Hamvas jelentőségét már ma is érzékeljük, de valójában akkor látjuk majd nagyságát - két-három nemzedék múltán -, amikor tapasztaljuk, hogy az utána jövők érthetetlenek volnának nélküle.
