Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
PRÓZA xx: el a dolgokat, próbáljuk meg most, főleg a zónában a kereteink között maradni akarni. Itt gondolok arra, láthatóak lesznek hamarosan a „valós" kereteink, ami maga a végtelen, én ezt komolyan hiszem. Szégyenlem magam egy kicsit - így Álmos -, de az elmondottakat vállalom. A zóna előtti első megállónál vagyunk. Néhányan leszállnak, felszálló nincs, az ajtók zárnak, a vonat gyorsít, az ablakokra az automaták a páncélzatokat rázárják, a biztonsági intézkedésekről gondoskodik utasításaival a hangos. A Van- gelis zenéjét újra sugározzák, néhányan megrándulnak, más különösebb látszata nincs, hogy a zónán belül haladnak. Eurido cigarettázik, láthatóan zavarban van, Fülöpre néz, Álmosra, rám néz és Imolára. Szívja egyik slukkot a másik után, majd a cigarettacsutkát félreejti. Fülöp Álmosra néz, Euridora, a személyi biztonsági karokat marokkal fogják, később lazítják. Imola elaludt. Amikor már felébredt, a zónán kívül húzott élesen a vonat, a hangosban még mindig a Vangelis szól, de már az ablakok elől a zárószerkezetek elhúzva, megvirradt. Többségében aludtak, néhányan pipáztak, cigarettáztak, Eurido készülődik, a következő állomásnál ők öten leszállnak, s onnét már gyalog mennek tovább. Kinn a mezőn nyári, reggeli hűvösség, csendben vannak. A zóna határain messze túl halad a vonat az utasokkal és ekkor az öt ember elmosolyodik. Korog a gyomruk az éhességtől, amikor a házhoz érnek. Az ablakokat nyitva felejtették tegnap, az ajtó csikordult, amikor nyitották. A telefon, drótján lógott! Valaki járt itt - szólt Imola -, valaki aludt itt, az ágyon gyűrten van a pléd, a lepedő is másként. Látják a telefon drótját, mintha még mozogna, meleg még a kagyló is, alig előbb, hogy letehet- ték. Eurido egykedvűen leguggol, a földre ül, lassan már délelőtt van. Ekkor szólal meg a telefon, de hogyan! Nincs a helyén a kagyló, beszélnek benne, rekedt kiáltozásokat hallani, a zóna neszei lassan betöltötték a szobát. Hé, halló, hé, halló, majd újra csend lett. 4. Hangos hívás érkezik a telefonból: Végre összeállt minden, amit kértél Eurido, talán ezek azok, amiket óhajtottál, s nem vásároltam félre. Jó pár könyvesboltban jártam, teljesen véletlenül halásztak elő egy félrerakott könyvet. Úgy látszik mégis szükséged van rá, mert ha ezt az egyet is, de megkaptam. Kár, hogy nem jött össze a vonaton a találkozás, lekéstem, pedig nagyon készültem rá. Erika is szeretett volna látni, vele késtük el a vonatot, de majd máskor. Hogy vagy - szól Imola -, nagyon örülök, hogy megszülted a Csend Szavát. Azok után, amiket átélsz, nem lehet más, mint tiszta, nyers és igaz. Én most már nagyon fáradt vagyok, nagyon sok most a dolgunk a zónában. E)e azért jó. Majd egyszer - még talán ebben az évben - meglátogatlak a házban benneteket, s elmesélem, hogy mivel foglalkozom igazából (ha sikerül elmondani). Ott voltál a zónában? Milyen volt a hangulat, milyen új észrevételeket kaptál, mi érdekelt a leginkább? Álmossal, Fülöppel nem beszéltél? Én már három hete nem voltam otthon, s még egy ideig nem megyek. Még ennyit akartam: Szellőivel, folyóival oly messze még a virradat! Felöltöm ingem és ruhám. Begombolom a kabátomat. Pilinszky: Agónia Christiana Imola vagyok, hailassz! Miért nem érzem a jelenlétedet, kérlek szólj bele - majd letette. Újabb telefon: Január 4-én visszaszóltál nekem, ami sajnos félbemaradt. Idézem:
