Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
XI--------------------------------------------------------------------------------PRÓZA nennyit jelenthet neked, minden abból fakad. Én is hiszek Eurido, de valahogy máshogy, ezt csak érzem, nem értem. Ekkor a telefon sípoló hangot adott és zörejeket, ieszeket, majd kiáltozások hallatszottak kivehetetlenül, női, sóhajtásszerű énekhangok, robajok, csengetésszerű és dobbal keveredett zene hallatszott már - Álmos a kagylót letette. Cigarettára gyújtott, nem tudta, ki telefonált, és ez zavarta. Csörömpölés rázta meg a házat, felvették a kagylót, már egy másik hang szólt: Hamisan hamisít, hé, halló, délidő van - és megszakadt. Szárazkenyeret rágcsáltak, az imént érkeztek vissza a zónából, összefagyva, szívták a cigarettákat: Eurido föl-alá járkált a kör alakú szobában, az ablakok tárva-nyitva, az ajtó kulcsra fordítva, poharak csúsztak le az asztalról, kettő megállt, Fülöp elvette onnan őket és Álmos kezébe adta. Szólt a telefon: Vastagon rámszáradt a gyászos szerencsétlenség, a mennybolthoz fellebbezz, a betű neve lelkiismeret- furdalás - letette. A telefon újra szól: Az elemi csapás felküzdi magát. Kény ér törésre kerül a sor - megszakadt. Ők négyen átfogalmazták az éjszakát. (Megfog a fogalmazás, lök, taszít, tolakodik, felküzdi magát. Szól a telefon: Földalatti rohammunka alól küzd- jétek fel magatokat. Megfontoltan ágyazóanyag kell, délidő van. Erők és viszonyok, kenyérgabona, számíthatunk rá, gyűrű, gyűszűvirág - megszakadt. A zónából jönnek a hangok, kiállt fel Eurido - Fülöp és Álmos vállára teszi a kezeit, a zónából! Újra szól a telefon, felveszik. Összenéznek. Mi ez? Vízió? Zavaros szóömleny? Igazság és egzaltáció? Most nem tudnak figyelni a telefonra, a szobába belépett a lány. Én voltam az egyik iménti telefonáló, ne haragudjanak, nem tudtam, mit beszéltem, a zónából jövök, ne nehezteljenek rám, jöttek összefüggéstelenül a szavak, -de egy megmagyarázhatatlan fénynél fogva beszélnem kellett önökhöz. Délidő van, éhes az nem vagyok, fáradt az vagyok. Zavartan Eurido ágyat mutatott, törölközőt vett elő, megnyitotta a vizet, letörölte a lányról a verejtéket, vizes törölközőt tett homlokára, majd magárahagyták, de akkor ő nyomban eltűnt. Újra cigarettákra gyújtott a négy férfi, még mindig szólt a telefon, nem figyeltek oda. Nem értették a különös jelenségeket és ez zavarta őket. Ekkor elhallgatott a telefon. Egyenletes jelzéseket adott. Álmos letette a kagylót a helyére. Az ajtón kopogtattak. Félix, Frigyes lépett be, Valter, Lenke, majd Kamilla, Magdolna és Fe- liciána, Frida és Imola. Csak Imola gyújtott rá, amikor megszólalt a telefon: Ruhafogas - káprázat, a himnusz baljóslatú, szűk látókörű sziget, szeretném - szól -, ha akarnám a megfelelő hasonlóságot, érzékcsalódás messzesít, hasznos szembeállítás a csoporttal. A mennybolthoz fellebbezek, a betű neve lelkiismeretfurdalás - ekkor letette. Újra cseng: Hé, halló, délidő van, de letette. És rögtön újra: A himnusz baljóslatú, szűk látókörű sziget. Ekkor kinyílik az ajtó, a lány lép be. Bizony elnézést kell kémem, de semmi harag vagy ilyesfajta dologról nincs szó, inkább telefonáltam, csakis arról, hogy én alig - alig élek. Persze ezekért a dolgokért nem elnézést kell kérni, én teljesen másodrangú, sőt! így hát nem is igazán értem, miért is néznek így rám. Újabban teljes heteket dolgozom a zónában, így nem tudok hétvégére hazavonatozni, hisz állandóan rohannom kellene. Azt most nem is mondom, mikor lenne rá lehetőség, mert említettek valami sérelmeket, sértődést. Mi lehet az? Én vétettem volna valamit? Említették valahol a hívásokat, amiket kaptak? Nem tudom, mi vezet benneteket, de ha rám hallgattok, többet nem teszitek! Ne kelljen indokolnom. Én azt mondom, nem számítok rátok sem, rád sem Imola. Tudom jól, én most így igyekszem magamat a minimumra redukálni. El kell innen mennem minél hamarabb, mert be fogok golyózni. Nem tudok én beszélni, a telefonról nem is szólva. A lány ekkor eltűnt, az ajtó nyitva maradt, a társulás szemmel láthatóan zavarban volt. Ekkor már csengett is a telefon, de hang nem szólt bele - majd letette. Félix, Frigyes, Valter, Lenke indulni készülődtek, maguk után az ajtót betették. Újra csengett a telefon, de senki nem szólt bele. Kamilla, Magdolna, Felíciána, Frida készülődtek - majd az állomásnál találkoznunk - szóltak. Imola maradt benn a szobában, Eurido ide-
