Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 5-6. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő II.

elveszítsük az anakronizmusokkal együtt, nehogy a gyereket is kiöntsük a fürdővízzel. A lényeget, a monaszticizmus esszenciáját, a szemlélődést meg kell őrizni, mert nélküle a szerzetes elvesztené minden jelentését.

Úgy gondolta, hogy a Párizsban élő száműzött orosz szerzetesek jelentik a jövő szerzetesének prototípusát. A szülőföldjükről és kolostoraikból elkergetett szerzetesek a „szív monasztikusai”, ők máris a diaszpórában élnek. Ezt az analógiát követve a diaszpóra szerzetese Isten karizmatikusa, akit egyedül alázata és elkötelezettsége különböztet meg a világtól, hűsége az élethez és az igazsághoz, nem pedig viselete, a kolostor, amelyben él, hieratikus gesztusai vagy aszketikus gyakorlatai.

Üdvözölte a diaszpórát, mert benne a keresztények igazi keresztényekké válnak, a nem keresztények igazi nem keresztényekké, a szerzetesek pedig igazi szerzetesekké. Merton monasztikus ideálja a „világitól való teljes függgetlenedés volt a szó negatív értelmében, a tökéletes szabadság elérése, amely szükséges Isten kontemplációjához. A szerzetesnek saját szegénysége, munkája, magánya és védtelensége szemszögéből saját kor kortársai szükségleteinek és szenvedéseinek felismerésére kell jutnia, képessé kell válnia a párbeszédre azokkal, akik nem szerzetesek, sőt nem is keresztények.

Bár Merton visszavonult a városból és a társadalmi reformküzdelmek arénájából, szemlélődése mélyén újra felfedezte a szeretetet a város és a társadalom iránt. Népszerűsége részben annak is köszönhető, hogy „városi” fiú létére a „pusztába” ment élni, liberális nézetei ellenére feladta a társadalmat, elvetette annak értékeit, de szerette az embereit. Eredetisége és tehetsége képessé tette, hogy sokakat visszanyerjen a szemlélődés számára, amely már majdnem teljesen kiveszett a modem világból. Akolostor nem csigaház, ahogy a vallásos hit sem lelki menedék egy apokaliptikus kor bűnös valóságában. Szembenézett korával az 1960-as években, és bár perspektívája csak cellája ablakából nyílt a világra, kommentárjai, kritikai és tapogatózó válaszai a hitelesség hangján szólnak, ahogy csak a kivételes intelligencia és az őszinte törődés szólalnak meg.

683