Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 5-6. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő II.

tökéletességre, hogy aztán továbbadja ennek gyümölcseit. Leírja, hogy ima és meditáció útján ő maga is szedett a szemléló'dés gyümölcséből, és mint keresztény szemlélődének kötelessége, hogy megossza a lelki gyümölcsöt a világgal. Nyugtalanította a társadalom állapota, de saját feladatát kizárólag „lelkinek, nem pedig „szociálisának vélte.

1948- ban megírja a trappista rend történetét, melyet „The Waters of Silóé” címen publikáltak. Maga a cím is (A béke vizei) sokat leleplez viszonyáról a monasztikus és a szekuláris élet iránt. Az előszóban megmagyarázza, hogy Silóé vizei, a béke vizei jelentik azt a lelki jutalékot, amelyet a szemlélődő élet folytatói nyernek el. Sőt, arra is utalást tesz, hogy kizárólag a trappista csend szigorú világa képes ezt a békét megadni az embernek. A könyv keletkezése idején a trappisták a gyors növekedés szakaszát élték, minden korábbinál több jelentkezőjük volt, és Merton fel is teszi a kérdést: Amerika legegészségesebb, legenergikusabb és legderűlátóbb fiai vajon miért borotválják le a hajukat, öltenek csuhát, dolgoznak az apátság földjein, imádkozzák át a fél éjszakát és alszanak szalmazsákon? Válasza - melyet akkoriban formált, amikor a trap pisták életét írta le - az volt: ezek a fiatalok szerzetesek akarnak lenni, kiváltképp trappisták, mert a trappista élet, minden monasztikus és szekuláris életforma közül, a legkevésbé emlékeztet a városokban és a falvakban élt életre. Nem az élet valóságától menekülnek ide, hanem hogy ott találjanak az igazi valóságra. Merton azt az elméletet faragta a trappista rend életképességéről, hogy ez a legeredetibb minden szerzetesrend közül, vagyis ők voltak képesek egyre jobban felszabadítani önmagukat az aktív misszióktól, a tanítástól és a prédikációtól. A rend annak arányában nyeri vissza teljes erejét, mennyire képes visszavonulni olyan területekről, ahol soha nem is volt keresnivalója. Vagyis a szemlélődő közösség akkor virágzik fel, ha az, aminek lennie kell kirekeszti a külvilágot, elzárkózik a nyugtalan, tevékeny élettől és teljesen a bűnbánatnak és az imádságnak él. Bár Merton úgy érvel, a szemlélődő törődik embertársaival, mégiscsak az ember lelki üdvösségét, és nem evilági helyzetét tartja szem előtt. 1948-ban embertársai iránt még tisztán lelki felelősséget érzett, írásaiban nem elemezte a világ problémáit, nem is keresett megoldást azokra. Számára ekkor még a szerzetes feladata az, hogy kiüresítse magából mindazt, ami önző, féktelen, és utat készítsen a felfoghatatlan Szentléleknek.

1949- ben, amikor a Hétlépcsős hegy bestseller lett Amerikában, kiadta A szemlélődés magvai című könyvét, amely csodálatos meditációit tartalmazza az életről. A könyv megfogalmazásában olyannyira misztikus, hogy akár egy középkori szerzetes is írhatta volna. Bár ő maga a huszadik században született és jól ismerte a huszadik századi világot, ez a könyv az imáról egy trappista kolostor napos udvarán nem tartalmazott több utalást a jelen élet eseményeire, mintha a szerzője a 13. században halt volna meg.

1951-ben jelent meg a The Ascent to Truth (Út az igazsághoz) című könyv, Keresztes Szent János életének kommentára, amelyben Merton a szemlélődés teológiáját igyekszik megformálni. Míg ez a könyv utal arra, hogy szerzője egyre többet gondolkodik a szemlélődő és a világ kapcsolatáról, nem bocsátkozik a monasztikus élet társadalmi vonatkozásainak leírásába. Lelki forradalomról beszél, amely megmenthetné a világot az erkölcsi végromlástól, ha a keresztények újra felfedeznék a szemlélődés, az aszketizmus, a gondolati ima hagyományos gyakorlatait.

672