Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 5-6. szám - Páskándi Géza hagyatékából:

jóval, íme neked adom házamnak kulcsait, jöhetsz, mehetsz a nap és az éjszaka bármely órájában, egy hatalmas ruhaszekrény és három megtömött jégszekrény áll a rendelkezésedre, vehetsz ehetsz, amit akarsz. Fiam elfogadta a kulcsokat, én meg elsírtam magam a meghatottságtól, de mondanom sem kell, hogy Aser egyetlen egyszer sem nyitott be abba a villába. Ezzel szemben minden pénteken hazajön mostohaanyjához, gyakran virágcsokorral a kezé­ben. Kicsoda ez az asszony, kit fiam jobban szeret, mint vérét, elhunyt any­jának öccsét? Tehát be kell mutatnom: Szatmár melletti Mikola faluban született és egy Friedmann Sándor nevű földbirtokosnak a fia vette feleségül a háború után. A kommunisták elkobozták földjeit és kényszerlakhelyre ker­gették - Dévára. Itt intim barátnője lett a megb. Pirinek, ki egyszer rábízta két hétre hároméves kislányát, amikor beteg volt és én elvittem Kolozsvárra. Izraelben is baráti szálak fűztek egymáshoz. Miután meghalt a férje és én is özvegy lettem, három kérője volt, rajtam kívül és mind jobb szituációban mint én, de Olgi úgy határozott, hogy Názáretre jön, mert itt szent hivatása is van: elhúnyt barátnőjének az árva fiát gondozni és annak anyja lenni. És ennek nagy ára van, mert egyúttal szívén kell hordania egy öreg medvének sorsát, ki akar, de már nem nagyon tud táncolni... Olgim minden lehetó't és le­hetetlent elkövet, hogy az igazi anya szerepét be tudja tölteni és haragszik a magyarokra, kik egy csúnya hangzású szót tudtak kitalálni, mint azt, hogy „mostoha”. Fiam rendszerint éjfél után, mielőtt lefekszik, kimegy a konyhába; a hűtőszekrényben lévő ételeket meg szokta dézsmálni, sokszor úgy, hogy nem marad másnapra ebéd. Egy anya ilyenkor meg szokta dorgálni fiát. De az én Olgim másnap reggel oda volt a boldogságtól, hogy íme Aser nassolt, ami azt jelenti, hogy úgy érzi magát, mint édesanyánál... Ilyen mostoha az én hitve­sem, ki 20 éven keresztül egy 300 diákot elszállásoló vallásos internátusnak, úgynevezett „em hábájit” (mamája) volt. Naplót vezetett és ezt rendezzük most sajtó alá. Drága Gézám, szeretnék tőled nem nyomtatott (nyomda által) leveleket kapni mint mindenki, hanem egy intim írást, melyben elmondod, mindazt ami fáj és mindazt, amit élvezel, úgy mint barát barátnak. Tehát ilyen levelet kérek. De addig is vagyok meleg szeretettel és k. feleségednek őszinte üd­vözlettel Úgyszintén kívánok és kívánunk kellemes ünnepeket és egy egészséges boldog új esztendőt. Frici Budapest, 1991. ápr. 22. Drága Fricim! Kedves Olgácska! Már alig vártuk a levelet! ,Mindent” láttunk a tévében, már amennyit a BBC, Pest, a franciák és a németek mutattak. Elég sokat. Szörnyű volt még így is! Isten látja lelkemet, senki halálát nem szoktam kívánni, de ez a Szaddám egyharmadrészt Sztálin, egyharmadrészt Hitler és egyharmadrészt Ceau­663

Next

/
Oldalképek
Tartalom