Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Páskándi Géza hagyatékából:
Jezsájás próféta arról a messiási időkről mond jövendó't, amikor az emberek az ágyúkból ekevast fognak kovácsolni, nem lesz többé háború és békesség fog honolni ember és ember, ember és állat között, a farkas békésen fog együtt legelni a gödölyével és az oroszlán a marhával. Az egyszeri lublini rabbi felteszi a kérdést, hisz volt már ily messiási idő, amikor Noé bárkájában békésen megfért az ember az állattal és az állat a jószággal? És íme a felelet? Amikor a közös ellenség - a vízözön elmerüléssel fenyegette az összes élőlényeket, a közös halálfélelem tartotta össze ólcet. Ilyen esetben nem csoda a békés együttélés. A próféta a szabad világi békéről álmodozik. Hogy annak idején a dévai rabbinus összebarátkozott a kolozsvári magyar íróval, nem csoda. De hogy a barátság fennáll a mai nap Budapest és Názáreth között a szabad világban, ez már valami. Köszönöm a meghívást a premierre. Nagy sikert kívánok és szívből sajnálom, hogy azon nem fogok tudni részt venni. Több oknál fogva jelenleg nem tudok kimozdulni barlangomból... Jó egészséget, boldogságot, nyugodt életet és minden jót kívánva ölel szeretettel Fricid Budapest, 1984. július 20. Drága Fricikém! Ne haragudj, hogy csak késve válaszolok, de tele voltunk rokonokkal, barátokkal (Erdélyből), s szusszani is alig volt időm, nemhogy olyan szép levelet írni, amilyet te írtál nekem. Persze ez így se sikerülhet, mert te episztolaműfajban verhetetlen vagy. Ezek szerint Piriké szerencsésen megérkezett. Mind én, mind nejem nagyon örvendtünk, hogy megismerhettük, s mondanom sem kell: ily rövid idő' alatt is igencsak megszerettük. Csak az a kár - ezt nejem fájlalta -, hogy alig lehetett megkínálni valamivel. Amit persze megértettünk végül is. Remélem azóta könyvemet megkaptad unokaöcsédtől (azt hiszem, Száraz Gyuri vagy Rapi - Rappert - azt mondta, hogy unokaöcséd). De nekem nehogy úgy olvasd, mint rabbinus, aki teologice ízekre szedi benne a mózesi részeket! Éz Fricikém „világi” (laikus) szerző műve. No persze ezt Te nagyon jól tudod, csak tréfáltam. Piriké megmutatta fényképeidet s bizony, ha az utcán láttalak volna csak a szemedről ismertem volna rád. De azért csak „végig mernék” menni veled az Andrássy úton. Adja isten, hogy sor kerülhessen rá. Hallom, sokat írsz. írj, írj, írj - én is azt teszem. A mi nemzedékeink elég sokat megéltek ahhoz, hogy ne rejtsék véka alá. Most csak ennyit írk, épp érkeznek az új vendégek. (Ez már így megy). Majd máskor többet. Ha valami pesti vagy magyarhoni specialistára volna szükségetek, írjatok. Ölel régi barátod, nem múló szeretettel: Páskándi Géza 647
