Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Páskándi Géza hagyatékából:
Drága barátom! Szóval mindent megteszek, hogy láthassuk egymást, írj még arról is, hogy majd mit vigyek neked az itthoni tájakról, magamon kívül. Családodat szívből üdvözlöm, kedves nejednek kézcsókom, mindenkinek eró't, egészséget, békességet kívánok, téged pedig drága rabbikám - ölellek: Gézád 20.8.73. Drága Gézám! Nagyon jól esett olvasnom soraid, még jobban esett elbeszélgetnem barátoddal, ki himnuszokat zengett rólad. Azt írod, hogy nem felejtettél el és majd valaha fel fogsz keresni. Volna egy ellenjavaslatom: látogass meg azonnal és felejtsél el... Nem tudom megérteni, mért kell három órai repülőút elé annyi előkészületeket csinálni?! Már arra is gondoltam, hogy azért halasztód idejöveteled, mert esetleg nem vagy lelkileg felkészülve arra, hogy a Szentföldre lépjél. Ugyanis barátod szavaiból kihámoztam, hogy nem irtózol azon bizonyos három dologtól, mely megpuhítja a férfiembert... Se baj! Azért még bátran jöhetsz. Bűnösebb embert is fogadtam Názáretben, a világ szeme láttára, pár évvel ezelőtt, ki Rómából jött meglátogatni... A zsidó nép java része két ősi tant fogadott el: az írásbelit (biblia) és a szóbeli tant (Talmud). Az írásbeli Tan képezi ugyan az alapot, a hitet, az eszmét, de a szellem, a logika, az ész a szóbeliben van. Én csak a szóbeli Páskándit ismertem meg. Ennek is drága árát fizettem* ... de megérte... Barátod szavaiból úgy látom, hogy az írásbeli Páskándi nem fog kiábrándítani a szóbeliből... Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam eleget tenni kérésednek, hogy megmutassam barátodnak Názáretet. Kéréseddel arra a naív zsidó rabbira emlékeztettél, ki ahányszor elbúcsúzott katolikus plébános kollégájától, azt mondta: ,Kérem, adja át szívélyes üdvözletem a papné őnagyságának...” Tudniillik, nekem nem szabad belépnem semmilyen keresztény szent helyre. Gyere Géza barátom, ne kéresd magad, innen sok ál-Messiás indult világgá. Te is jól fogod érezni magad. Addig is válaszolhatsz levelemre, ha időd megengedi. Baráti szeretettel ölel Fricid Kedves Géza barátom, Az utolsó években párszor írtam címedre Bukarestibe és Kolozsvárra, és számos leveleimet visszahozta a posta. Barátokkal és turistákkal kikutattam egész Romániát, de eredménytelenül. Kezdtem megijedni. Ugyanis arra gondoltam, hogy annak idején, amikor együtt napkuráztunk a Fekete-tenger partjain**, úgy néha-néha szándékodban állt fütyölni a kőtáblák 7.-ik és 10.-ik paragrafusát... Féltem nem-e olyan dicsőségesen fejezted be földi pálya* Utalás a börtönben eltöltött évekre ** Utalás a Duna deltái kényszermunka-táborra 644
