Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Kolozsvári Papp László: A kert
giának akkor még hírét sem hallottuk, de mi is sétáltattunk az utcákon, tereken, temetőkben az áldozatokhoz hasonlóan öltözött lányokat - hogy épp mi volt rajtuk, amikor eltűntek, azt meg tudtuk állapítani a családtagok, barátok segítségével. Készült néhány típuskép is a lányokról: semmi! Volt köztük szőke és barna, alacsony és magas, egy szemüveges, fitos és szepló's, gőgös és alázatos pillantású. A temérdek fényképből, amiket a hozzátartozóktól kaptunk képtelenség volt kikövetkeztetni a tettes vagy tettesek gusztusát. Illat- mintákat vettünk a fiatalasszonyok készleteiből, s azokkal permeteztük be a mi mézesmadzag-lányainkat. De senki se ment lépre, hiába siettek végig lesütött szemmel, imakönyvvel a kezükben az Ováron; vagy tértek be kapualjakba, s igazgatták meg szándékolt vigyázatlansággal a harisnyájukat, hogy aki tán odapillant, a tartásukból lássa, hogy egy fiatal hölgy felkapott szoknyával igazgatja alsó ruháját odabent. A városban és környékén, parkokban, temetőkben, elhagyott udvarok mélyén, üres telkeken már-már métteről méterre megvizsgáltuk a város talaját. Ha gyilkosság történt, hét tetem tűnt el nyomtalanul a föld színéről! Na de hány pince van Kolozsváron, ahová a tettes ráérősen elhantolhatta áldozatait, s amely helyekre semmi módon nem hatolhattunk be! Ezt sem a törvény, sem a hajcsár idő nem engedte meg. Képzeljétek el, barátaim, ha megvizsgálhatunk minden pincét Kolozsváron...?! Kutyákat bevetettünk? Természetesen bevetettünk, de az állatot könnyű megtéveszteni, annak, aki érti a módját. Ha pedig abból indulunk ki, hogy emberünk értette a módját, akkor a tettesek köre leszűkül. Lehet rendőr, jogász, orvos, patikus, vagy reáliákat oktató tanár. Fiatal, hiszen tettéhez testi erő kell. Ha tanulta valahol az álcázás és a félretájékoztatás tudományát, akkor azt valószínűleg nem Kolozsváron tette, hanem más városban, tán más országban. Akkor pedig emberünket azok közt kell keresnünk, akik nem őshonosak városunkban. Ezt csak azért mondom el az uraknak, hogy fogalmat alkossanak, hány szálon mentünk végig aprólékosan, hogy a nyom végül elapadjon, vele reményünk is, hogy valaha célba érünk. Gyakran csak az újabb merénylet, illetve az újabb eltűnés rázott fel tompultságunkból, már-már babonás hitetlenségünkből, amit persze gondosan lepleztünk a hozzátartozók előtt. Rózáit, a vasalólányt magam is ismertem... Öööö... Dehát miért is ne ismerném be, hiszen nem él már szegény, ahogyan jó Eufrozinám, megadó és gyanútlan hitvesem is elnyerte méltó helyét a túlvilági szent asszonyok karában. Egymás közt nincs titkunk, uraim, azt a néhány ezret leszámítva, tudjátok tehát rólam, hogy magam sose voltam szent. Rózái kedvéért jártam el a kolzsvári gőzfürdőbe, s ha csak megpillantottam a hosszú, magas fekete vaskéményt a fürdőház fölött, kimondhatatlanul kellemes érzések jártak át. Hát még azokon a napokon, amikor - sújtsanak megvetésükkel az urak! - ellátogattam a gőzfürdőbe, beültem a száraz gőzbe, a nedves gőzbe, hogy aztán átengedjem magamat Lajos hatalmas tenyerének, a szappanlétől csúszós masszírozó asztalon, tudván, hogy amikor pihekönnyen kilépek a fürdő kapuján a langyos kolozsvári alkonyodásba, kisvártatva csatlakozik hozzám Rózái, s olyan ügyesen és észrevétlenül, mindamellett veleszületett eleganciával száll be a kocsimba, melyet mindig a Hosszú utcában hagytam, mint egy királykisasszony; hogy aztán a Hosszú utcán át, a Lázár és a Csertörő utcán 543
