Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Buji Ferenc: Czakó Gábor, avagy a keresztény következetesség
annyira ritka. Az úgynevezett „vasárnapi kereszténység” jelensége, vagy a vallás magánügyként való felfogása - amiket keresztény részről joggal kárhoztatnak oly gyakran - csupán megnyilvánulási formái, tünetei egy sokkal mélyebben húzódó, éppen ezért gyakran észre sem vett kórnak: a keresztény emberek döntő' többsége - egyre határozottabb hivatalos egyházi támogatás mellett - környezetének, a világnak csupán egy szűk szeletét szemléli keresztényként, míg fennmaradó, jóval nagyobb és meghatározóbb részével kapcsolatban az általános nemkeresztény avagy profán szemléletet teszi magáévá. Vallási „érdekessége” számára csupán a vallásnak van, továbbá bizonyos morális kérdéseknek, esetleg egy-két olyan területnek, ahol a szakrális és a protán szféra között látható ütközőpontok vannak (pld. születésszabályozás, bioetika stb.). A világ fennmaradó részével nem tudja és nem is akarja kapcsolatba hozni hitét - vagyis nem képes hitén keresztül nézni azt, ami nem tartozik közvetlenül hitének kompetenciájába. Czakó Gábor azon kevesek közé tartozik, aki meri és tudja is keresztényként nézni maga körül az egész világot. Éppen ezért amit ő csinál, az a lehető legtermészetesebb. Következetesen gondolkodik a szó valódi és keresztény értelmében. Isten van - a világot 0 teremtette - elküldte közénk Fiát, hogy megváltsa a világot. E „tételeknek” Czakó Gábor szerint a lét minden egyes aspektusára és mozzanatára nézve megvan a maga értelme. Annak, hogy - első személyben fogalmazva - én keresztény vagyok, éppúgy megvan a maga mondanivalója az oktatás, a társas érintkezés, a művelődés és kultúra, mint a tudomány, a gazdaság, a pénz, a történelem és a politika számára - sőt még egy olyan teljes mértékben objektív diszciplína számára is, mint amilyen a matematika. A keresztény ember számára a világgal kapcsolatban a kulcsszó a rend. Az egyetlen rend. A Rend. - A „rend” az a szó, amelyet a modern - elsősorban liberális - társadalomelméleteknek még nominálisan sem sikerült „befogadniuk”. Sőt, a „rend” szó a liberális számára vörös posztó, mert ő mindig jobban hajlik a rend hiánya - az anarchia - felé. Nos, a rendről, - az egyetlen rendről - Czakó Gábornak nemcsak pontos fogalmai vannak, hanem kristálytiszta, axiomatikus definíciója is: ,A rend Isten gondolata.” Isten gondolata - „elképzelése” - rólam, Önről, a könyvkiadásról, az egyházról, a gyermekjátékokról, a szerelmeskedésről, a sebességről, a művészetről és a tudományról, így például baljós jel az, ha a keresztény embert az érdekli, miképpen vélekedik a tudomány Istenről. Érdekelje inkább az, hogy miképpen vélekedik Isten a tudományról! Isten ugyanis sajátos és meglehetősen egyedülálló pozíciójánál fogva - tudniillik, hogy ő a világ fenntartója és teremtője - mindennel kapcsolatban áll. Neki mindenről megvan a maga „véleménye”. És ez a rend - Isten gondolatai a dolgok állásáról. A keresztény ember, még ha látja is, hogy a rend érvényesülésére a társadalmi-gazdasági-politikai-kulturális szférában egyre kisebb és kisebb az esély - mert e területek felett egyre inkább a „magasságos dolgok” veszik át a hatalmat -, arról sosem feledkezhet meg, hogy önmagával és világával szemben mindig fenntartsa azt az igényt, hogy megfeleljen Isten elgondolásának. Ami tehát abszolút fontos, az a totalitás: egy konzekvens és koherens szemléleti teljesség. De legalábbis a törekvés erre. Egyetlen négyzetcen- timéternyi területet sem engedni át. Mert aki nincs velem, az ellenem van, s 539
