Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok tárgyi emlékei

lelet, ahol egy másik ing szegélyén lehettek a veretek. így egy-egy kerek boglár alatt egy-egy korongos csüngő helyezkedett el, de két különböző ingen. László Gy. ugyanezt a kettős sort képzelte el a süveg díszítésére is. Sajnos, erre vonatkozóan ma sincs hiteles megfigyelésünk. E kerek boglárok nagy számban kerültek elő Nagyteremián is, csüngős veretek nélkül. Ott még bizonytalanabb a helyük. Talán a zempléni sírban volt hasonló módon díszített felsőruha.

A bojárhalmi leletben volt még „16 tányéralakú körlap” is, azaz préselt lemezes korongok, melyekről már Reizner is megállapította, hogy a szélükön levő 3-3 lyuk alapján ruhára voltak felvarrva. A korongok átmérője 5 cm volt. Hasonló korongok, ha korábban is előkerültek, törékenységük miatt nem maradtak meg. Mivel hiteles megfigyelések nem voltak, gyakran össze is keverték a különböző préselt lemezes korongokat a poncolt-vésett díszű lemezes korongokkal. Hampel pl nem tesz különbséget a pusztazsanai préselt és a solti poncolt-vésett lemezes korongok közöt, közéjük számítja az orosz- lámosi préselt lemezes korongokat is az ugyanonnan származó öntött ruhadíszekkel együtt. Korongos boglárnak nevez őket, s azt írja mindkét fajtáról, hogy hátlapjukon szögecsek vannak. Kovács László szerint az egyik fajta lemezes, préselt volt, ennek köszönhetően mára mind elpusztultak. Az öntött darabok ma is megvannak (1991-92). Megjegyezzük, hogy még Csallány Dezső is a hajfonatkorongok közé sorolta a pusztazsanai ruhadiszítő lemezeket.

Talán nem véletlen, hogy a préselt ruhadísz korongok főleg a Délalföldről kerültek elő. Viseleti módjuk helyes rekonstrukciója az orosházi lelet alapján képzelhető el. Nem igazolható a László Gy. féle vázlat, mely szerint a kaftán alsó szegélyén voltak felvarrva. A szabadkigyósi és karosi ásatáson is a mell vonalától lefelé két „oszlopban” helyezkedtek el. Ez azt is jelzi, hogy párban kell megtalálnunk őket. A legnagyobb „készletek” Orosházán és Balota- szálláson kerültek elő, mindkét helyen aranyból készültek.

Kisebb préselt korongok azonban hitelesen megfigyelve a koponya körül is előkerültek. Szabó Kálmán az ilyeneket pártadísznek határozta meg. Hasonló szerepük volt azoknak a vastag, öntött lemezes áttört karikáknak, melyeknek előlapján pontsorgyűrű az egyetlen díszítés. Alegkorábbi, még szórványleletek közé tartozik a békés- hidasháti sorozat (1912), de az első hiteles megfigyeléseket Fettich Nándor eszközölte 1933-ban Hencidán. A középső lyukban üvegpaszta betét lehetett, főleg az ezüstből készültekben. Vannak olyan változatok is, melyek áttörés nélküliek (Rakamaz-Strázsahalom, de ezek már csizmadíszek).

Az ingnyak díszítésének másik fajtája a rombusz alakú seretekkel való szegélyezés. Már a balkányi ásatáson is előkerültek, de amikor Hampel leírta a nagykállói múzeum leleteit (1871), még senkinek sem volt erről ismerete. A számtalan 1-2 darab szórvány még szerepük felvetését sem tette lehetővé (Oroszlámos, Kiskunhalas, Bodrogvécs). Ahomorszögi leletben levő darabokat Nagy Géza dűlény alakú lemeznek mondta (1892). Mivel a nagyon korán felismert felső-tiszai csoportban nagyon ritkán fordultak elő, így viszonylag későn akadtak zárt leletegyüttesre, vagy rekonstrukcióra alkalmas, bolygatat- lan sírleletre. Kada Elek már 1912-ben, a fehéregyházi ásatáson ugyan azt tapasztalta, hogy kendervászonra voltak felvarrva, s a nyakon körben feküdtek. De a másik jó megfigyelésre Fettich N. kecel-vádéi ásatásáig kellett várni (1934), ahol szintén a nyak táján találták őket. Fettich nyakéknek gon51