Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő I.

A béke felé vezető úton az első lépés az lehet, ha lassítják a pusztító fegy­verek gyártását. Azt is hozzátette, hogy ez nem az egyetlen megoldás, és ön­magában ez is elégtelen, de szerinte ezt még gazdasági és katonai áldozatok árán is meg kell kísérelni. Ha minden keresztény megtagadná a munkát a nukleáris fegyverek előállításához hozzájáruló gyárakban, ez a lassulás bekövetkezne. Sok keresztény haragját vonta magára, amikor kijelentette: aki a nukleáris fegyverkezést szolgáló cégnél dolgozik, akár bombát gyárt, akár nem, részben maga is felelős a nukleáris háború immoralitásáért. Sok ameri­kait ingerelt, amikor tüntetésre szólított fel minden vállalat ellen, amely köz­vetlenül vagy közvetve a nukleáris háborút szolgálta. De a kritikával mit sem törődve továbbra is bátorította a munkásokat, hogy foglaljanak állást a háborúval szemben. Az 1950-es és 1960-as évekről adott negatív elemzése ellenére is Merton optimistának tekintette önmagát. A pápa „Pacem in Terris” című enciklikájára adott válaszában az emberekbe vetett reményét juttatta kifejezésre. Azt írja, a pápai levél optimista és reményteli, mert ez ember jóságába vetett hit kife­jeződése. János pápa merte hinni, hogy a jóság, amit a Teremtő Isten helyezett az emberbe, ma is munkálkodik, ezért szembenállt a machiavellisztikus poli­tikusokkal, akik az embert lezüllöttnek látták. A szentatya képes volt bízni abban, hogy az ember tud szeretni és békét találni, míg a machiavellista csak azt várta az embertől, hogy csaljon és erőszakot használjon. Merton úgy látta, a világ ráébredt alapvető barbarizmusára, így talán újra lehet remény a civi­lizációra, hiszen a jóakaratú emberek minden korábbinál jobban akarnak civi­lizáltak lenni. Most, amikor a gonoszságra való hatalmas képességünkkel né­zünk farkasszemet, ez egyben hatalmas ösztönző is az embernek, hogy szent legyen. Mert az ember természeténél fogva a jóra hajlik és nem a gonoszra. Természetünknél végtelenül nagyobb Isten kegyelme, amely a végtelen Igaz­ság felé vonz bennünket, amit senkitől sem tagad meg Isten, aki vágyik rá. Merton azt kérte, legyünk emberiek ebben az embertelen korban, és vigyázzunk emberi arcunkra, mert az Isten arca. Arra szólította fel a ke­resztényeket, higgyenek Istenben és az emberben, ítéljék el a háborút és dol­gozzanak a világ egyesítésén. 504

Next

/
Oldalképek
Tartalom