Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő I.
állást. Az Egy bűnrészes szemlélő megjegyzései (Conjectures of a Guilty Bystander) című írásában bemutatta az egyház dilemmáját: „Egy szuperior azt mondta nekem: ’Nem a te dolgod a nukleáris háborúról írni, hagyd ezt a püspökökre.’ Egy erkölcsteológus azt mondta: ’Hogy várhatod a püspököktől, hogy a háború és a béke kérdésében nyilatkozzanak, ha nem kapnak tanácsot a teológusoktól? Miközben a teológusok csendben elüldögélnek és a jó hírükre vigyáznak. Hamarosan nem lesz mire vigyázniuk.” Különösen nyugtalanította, hogy még egyik pápa sem ítélte el hivatalosan a nukleáris fegyverek használatát. Számos újságcikkében foglalkozott e kérdéssel, önmaga és olvasói számára is keresve a magyarázatot. Egyszer úgy érvelt, hogy a pápák formálisan nem ítélték el a hidrogénbomba használatát, mert egy speciális fegyver elítélése azt sugallhatná, a pápa helyesli a többi fegyverfajta használatát. Máskor azt írta, a pápák még azért nem ítélték el a nukleáris fegyvereket, mert a fegyverek önmagukat ítélik el, hiszen azok egyetlen célja a tömegpusztítás, az egyház pedig mindig is kifejezte elutasítását a gyilkosság minden formájával szemben. Felesleges lett volna a pápáknak ismételgetni, amit amúgy is mindenki tud. XII. Piusz pápa kijelentésére hivatkozva - a fegyver akkor válik immorálissá, ha az általa végzett pusztítás teljesen kontrollálhatatlan Merton pápai támogatást tudott a nukleáris fegyverek elleni harcában maga mögött. Meggyőződése volt, hogy XII. Piusz és XXIII. János számos formában kifejezésre juttatták, hogy a hadviselés legújabb eszközei felforgatták a moralitás hagyományos katolikus normáit; újtípusú háborút teremtettek, amelyre az .Igazságos háború” koncepciója többé nem érvényes. A teljes megsemmisülés háborúja egyszerűen nem tekinthető igazságosnak, függetlenül attól, miféle jó cél érdekében vívják. Viszont egyértelműen zavarta Mertont a pápák kijelentéseinek határozatlansága a .kontrollálhatatlan” fegyverekről. XII. Piusz nem határolta be, mely ponton túl .kontrollálhatatlan” egy fegyver. Merton óva int attól, hogy esetleg szabadosán értelmezzük Piusz szavait, és rámutat, hogy mondjuk egy New York City-re ledobott 20 megatonnás hidrogénbomba semmilyen körülmények között sem lenne „kontrollálható”. Az ő értelmezésében a pápa azt mondta, ha az eredmény beláthatatlan pusztulás lenne, teljesen függetlenül attól, ki barát, ki ellenség, gyermek, idős vagy polgári lakos, akkor a bomba használata semmilyen címen sem lenne törvényes, különösképp szem előtt tartva olyan „mellékhatásokat”, mint a radioaktív csapadék semleges területekre történő sodródása - ami nyilvánvalóan szintén kontrollálhatatlan. A világ, amelyhez Merton a szavait intézte az 1960-as években, mély válságban volt, a hidegháború jeges légáramában, amely pusztította Amerika ideáljait, torzította a keresztény erkölcsöt és a világot egyre közelebb sodorta a nukleáris katasztrófához. O azonban nem érte be a borúlátó elemzéssel, a világ átkozásával, amely ebbe a zsákutcába jutott, és az egyházéval, amely- erkölcsi paralízisben szemlélte az eseményeket. Kísérletet tett arra, hogy megoldást javasoljon a problémákra, amelyekkel kora szembesülni volt kénytelen; megoldásai pedig többnyire helyénvalók és megfontolásra érdemesek voltak. Amikor a békéért tett munkásságért Pax érdeméremmel tüntették ki, zavarban érezte magát, mint aki olyasmiért kapott díjat, ami nemcsak neki, hanem 497
