Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő I.
alapot. Azzal vádolta az amerikai tömegtájékoztatást, amely - úgy látta - folyamatosan leegyszerűsítette a kommunista fenyegetést, hogy olyan mentalitást teremtett Amerikában, amely a keresztény erkölcsöt démoni formára torzította. Teóriája szerint minden háború gyökere a félelem: az emberek éppúgy félnek önmaguktól, mint ellenfeleiktől; azért harcolnak, mert nem bíznak önmagukban, és ez abból fakad, hogy nem bíznak Istenben. Merton szerint nem is annyira másokat gyűlöl az ember, inkább önmagát, ez a háború végsó' oka. Az embert megrémíti saját gonoszsága, de tudatosan képtelen ezt elismerni, ezért kivetíti azt másokra és megpróbálja elpusztítani az „ellenséget”, aki önmaga gonoszságát hordozza. Szerinte minden ember és minden nép megteremti a saját bűnbakját, mitikus és bűnös ellenségét, amely pusztulása feltevése szerint minden gonoszság, viszály és háború végét jelenti. Azt is hozzáteszi, hogy csakis az az ember vagy nép, amely Isten megismerésén keresztül megtanult szeretni, képes sikerrel elűzni a félelmet, amely minden háború gyökere. Hite szerint a háború azért is törvénytelen, mert abból származik, hogy az ember képtelen elfogadni Isten szeretetét; a nukleáris háború pedig óriási ártatlan embertömegeket is elpusztítana. Ha az önvédelemből vívott korlátozott nukleáris háborút összeegyeztethetó'nek tartjuk az igazságos háború doktrínájával, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a vegyi, biológiai és nukleáris fegyverek stratégiai használata szoros feltételek mellett elméletileg megengedhető. De Merton tovább érvel: morálisan senki sem dönthet többmillió ember elpusztulása mellett, akik legtöbbje ártatlan szemlélő. A nagyobb népek igazolva érezhetik magukat, amikor saját ellenségeik városainak pusztulása között választanak, mégsincs joguk pusztulást hozni tehetetlen kisebb népekre, amelyek abszolút kívül esnek a nagyhatalmak érdekharcain, és pusztán túlélni szeretnék azokat. Egyik nép sem dönthet a másik léte felől. Arra is rámutatott, hogy a nukleáris háborút képtelenség lenne katonai célpontokra korlátozni, egy totális nukleáris háború tömeges és válogatás nélküli pusztulást hozna minden célpontra azok katonai jelentőségétől függetlenül, elrettentve és megsemmisítve a teljes népességet. Ez történt Hiroshima esetében is, amelyet azért választottak az atombomba kipróbálására, mert ezt a várost azelőtt nem bombázták, így a legjobban demonstrálhatta a bomba pusztító erejét. Felhívja a figyelmet, hogy a nukleáris háború elpusztítaná a kereszténységet, különösen ha egy „keresztény” nép kezdené és nyerné meg ezt. Szent Ágostonra utalva - amilyen fegyvert ragad az ember ellensége elpusztítására, olyan fegyver által vész ő maga el, mielőtt ellenségét megsemmisíthetné - Merton rámutat, ha a keresztények nukleáris fegyver használatával elpusztítanák ideológiai ellenfelüket, senki sem tisztelné többé a kereszténységet vagy térne keresztény hitre, egy olyan vallásra, amelynek követői tömeggyilkosságot követtek el. Arra panaszkodott, hogy e rémítő helyzetben a keresztények morálisan megbénultak, és a tömegtájékoztató szervek által hipnotizáltan, megzavarodva a vallási vezetők hallgatásától és a második világháború előtti békemozgalmak sikertelenségének tudatában passzív fatalizmusba vonultak vissza. Bénultnak, tehetetlennek és passzívnak nevezte őket, akik készek, sőt várják is, hogy megadhassák magukat a modern világ 495
