Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - Tari István: Vérebét sétáltató dáma; Kamasz poklok; Egy lapát parázs; Szőrt válogattunk (versek)

Egy lapát parazsat szór be a rég kihűlt vaskályhába: ma így gyújt be az éledé', avitt vágyakozás, mely pattogó tüzeket vidít,

kulcsra zárja a szó nagykapuját, amíg némán gondol a sok hígvelejűre, kik üvöltözve keresték büszkeségük. A háborút.

Szőrt válogattunk

Szó'rt válogattunk, vonóba való szó'rt, hogy aztán szóljon, rezegjen a húr a dögló'dó', alig pislákoló, ró't fényben. Barátomból figyelj! Az Úr

eró't ad a leigázottakért hangjukat fölemelésnek: ezért vagyunk épek és nem remeg kezünk. Pedig kiűzetésünk réme csüng

vékony szálon fejünk fölött a pók szép hálójával, a szétszaladók honvágyával. Lószó'rt válogattunk: zenénk legyen, ha kiveszik szavunk.

Vonók és ecsetek simogatása, sok szőr, puhaság kell a keménységhez. Hajszálerek és -gyökerek, az árva világ végződéseinél remélhetsz.

Fűzfák hajával színesedsz a parton, ahol kifogtad az első halat,

Hosszú hajat növesztettél: maradjon belőled valami a föld alatt.

461