Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - Bálint Tibor: Hamudius megalázása és fölmagasztalása

meredt, mint matracból föltépett piszkos lószór. Valamelyik képeslapban látott egy sótartót, amelynek közepén a meggyilkolt elnök kicsinyített mellszobra állt, és a fogpiszkálók és golyóverte részekből meredtek elő. „Miért ne puffanthatna le engem is egy gyűlölőm, aki a halálomat óhajtja?! - gondolta rettegve. - Én is éppúgy elnök vagyok, mint ő volt” Mihelyt azonban belépett a világhírű vállalat kapuján, kissé fólderült, de korai volt az öröme, mert csalódására csupán egy falba vágott ablakon pillanthatott be a tiltott birodalomba, ahol katonai jellegű készülékeket is gyártottak. S mintha a felbőszült tüntetők átka kísérte volna végig Daliáson, hogy még a mája is felforduljon benne, ha egy falatot lenyel, s még a korty ital is megkeseredjék a szájában a díszebéden, amikor éppen a pohárköszöntőt mondta, megdermedt, kezében a kitöltött pezsgő, mert az amerikai titkosszolgálat főnöke félrehívta Pacsni Papát; közölte vele, hogy egy névtelen telefonáló szerint bombát helyeztek el a városházán, ahol a polgármester megvendégelte őket, s azt tanácsolta, tüstént hagyják el az épületet a vészkijáraton át... A hírre Hamudiusz arca elvértelenedett, keze ismét remegni kezdett, akárcsak az elnöki repülőgép leszállásakor.- Te-tedd már le a poharat, asszony! - dadogta, miközben követte kémfőnökét, aztán egyensúlyát vesztve megbotlott, de nem lehetett tudni, izgalmában-e, vagy amiatt, mert első ízben állt mozgólépcsőn.

A botrányok ellenére, mihelyt a Boeing 707-es fólszállt, hogy kíséretével együtt hazavigye, az Elvtárs, egyszerre megfeledkezve háborgásairól, amelyek néha az ételt is kivettették a gyomrából, feledve a tüntetést, a tojás- és paradicsomzáport, Koch polgármester kedélyes gúnyolódását az ő belpolitikájáról, s legyintve a dallasi lélekizzasztó és megalázó menekülés emlékére, fólajzottan kezdett járkálni a repülőgép fedélzetén.- Remekül sikerült ez a legeslegnagyobb jelentőségű út! - mondta. - Mihelyt megérkezünk, azonnal össze kell hívni a minisztertanácsot, amelynek napirendjén csupán egyetlen témának kell szerepelnie: látogatásomnak az Egyesült Államokban; azt óhajtom, hogy a tagok teljes elismerésüket fejezzék ki munkám, erőfeszítéseim, és elért eredményeim iránt... A miniszterelnök mondjon beszédet, és szólaljanak meg azok a magyarok, németek és zsidók is, akiket még nem üldöztünk ki az országból!- Remek! - kiáltott fel Aurél, a miniszterelnök első helyettese, akit hízelgéseiért a neve után Aranyosnak csúfoltak: az ő tiszte volt a beszédek megírása is.

Hamudius folytatta:- A minisztertanács küldjön nekem táviratot, hálálkodó levelek özönével árasszon el a nép, hiszen érette utazom, töröm magam, a sajtó pedig egyetlen szóval se utaljon a tüntetésre - ezt szigorúan megparancsolom!... Tudom, hogy fáradtak, elvtársak, de rajta, fogjanak hozzá és bütyköljék össze azokat a leveleket, hogy mihelyt leszállunk, be lehessen olvasni a rádióba!...- A miniszterelnök beszédét ehelyt megírom! - hevült neki Aranyos, és mutatóujjával rajzolni kezdte az első szavakat a levegőbe:

„Csodálatunkat fejezzük ki azért, hogy megmutatta az Egyesült Államok népének és az egész világnak ama hozzájárulást a bonyolult nemzetközi

457