Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Bálint Tibor: Hamudius megalázása és fölmagasztalása
- Mennyire veszélyes? - kérdezte Hamudius.- A helyzet kellemetlen, de nem aggasztó.- Akkor induljunk! Nem fogom megváltoztatni a tervemet egy tucat emigráns miatt! A gépkocsioszlop kerülő' úton közelítette meg a szállodát, de így is át kellett haladnia a tüntetők tömegén, hogy eljusson a föld alatti bejáróhoz; az emberek hurrogtak, hörögtek, ordítoztak, és jelmondatos táblákat emeltek a magasba: „HAMUDIUS, A GYILKOS!” „HAMUDIUS - DRAKULA!” Tojás- és paradicsomzápor zúdult a páncélozott limuzinra. A tojások szétfröccsentek, a paradicsomok szintén, s ettől a kocsi olyan lett, mintha egy óriási sárgabó'rű testen tenyérnyi vörös sebek bomlottak volna fel. A keveréktől a szélvédőn nem lehetett átlátni, és a sofőr belehajtott a garázs falába. A limuzinból előkászálódó házaspárt a FBI és a rendőrtisztek tömör fala vette körül, s a vendégek a kíséretükben vonultak át a szálloda előcsarnokán; de ekkor korábban belopózott magyar- emigránsok csoportja bontotta ki transzparenseit, amelyekről ez rikoltott: „HAMUDIUS IDI AMIN!” „HAMUDIUS IDI AMINESCU!” Mire az Elvtárs fölért a lakosztályába, kék és zöld volt; a fürdőszobába sietett és öklendezni kezdett, anélkül, hogy bezárta volna az ajtót. A nagy tolongásban, zűrzavarban Nicoleta elvesztette a táskáját - egy rendőrtiszt találta meg. Hamudiusz sosem került ilyen helyzetbe, mióta a kommunista hatalom csúcsára tört, és úgy érezte, megalázták, csúfot űztek belőle. „Gyilkos, gazember, kannibál!” - hallatszott fel a huszonkilencedik emeletig is az óriási hangerősítőkból, és a kiáltások visszhangzottak az elnöki lakosztály minden terméből. A kitálalt vacsora sokáig érintetlenül maradt ezen az estén, az elnöki házaspár gyomra, szíve, mája remegett a tüntetők ordításaitól; egy falat sem csúszott volna le a torkukon az ebédlőablak meg- megrezzenő zaját is hallva, s nem tudták, hogyan védekezzenek. „Hamudius népírtó hóhér!” „Hamudius egy őrült Drakula!” „Hamudius vörös fasiszta!” „ítélkezzenek fölötte Nürbergben!” Ez már nemcsak az Elvtársnak volt sok, hanem a nejének is; szinte elsírta magát, amikor a férje kilépett a fürdőszobából.- Még ma este meg akaijuk látogatni a román misszió épületét! - szólt váratlanul a férfi tehetetlen vergődését látva.- Ha a titkosszolgálat biztonságos utat nyit számomra, és átkísér a városon! - tette hozzá bágyadt zsörtölődéssel az okádás ingerétől sápadt elnök. Egy páncélozott Cadillacen hagyták el a szállodát, de a kocsin már nem lebegett a kis nemzeti zászló, ám ez nem tévesztette meg a tömeget. Ismét tojás- és paradicsomzápor zúdult a járműre, s fölzengett száz és száz hordozható hanszóró: .Drakula, Drakula, Idi Nicolae!” Annyira fölzaklatta a folyamatos és makacs tüntetés, hogy amint megérkezett egy emeletet elfoglaló lakosztályába, hosszan mosta a kezét al453
