Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Bálint Tibor: Hamudius megalázása és fölmagasztalása
meghívta az elnök vacsorára, így hát hárman ültek az asztalnál. Mihelyt a pincér kilépett a szobából, az elnök bekapcsolta a hordozható lemezjátszót, és megkérdezte a vacsoravendégtől:- Mi újság?- A nagykövet és az irodafó'nök bizalmas jelentést állított össze - válaszolta a kémfó'nök, és iratcsomót vett elő' a táskájából, hogy átnyújtsa az Elvtársnak.- Más is tudja, hogy az itteni nagykövetünk, Nicolau a maga embere? - kérdezte a diktátor.- Csak három ember, Elvtárs: Andrev, a külügyminiszterünk, én és az ön fia, Fó'fi, akisherceg...- Igaz-e, hogy Nicolau, a mi nagy muzsikusunk, Ion Voicu barátaival hármasban szokott hegedülni?- Igaz.- Eléggé megbízható-e a nagykövet, hogy titokban tartsa katonai beosztását és hírszerző' feladatait?- Azt hiszem, igen. Ekkor Nicoleta, aki az asztal innenső oldalán, a férje mellett ült, közbevágott:- Hogy lehet megbízható egy olyasvalaki, aki hegedül? Egyébként azt hallottam, hogy Nicolau hegedűje felbecsülhetetlen értékű, és ha így van, utána kellene nézni, hogyan tett rá szert!- Ahegedű egy tizennyolcadik századi Guameri del Gesü, annak a nyugatnémet cégnek az ajándéka, amellyel még külkereskedelmi miniszterként került kapcsolatba Nicolau.- Ha valóban antik darab, a kormánynak kellene átengednie! - csóválta rosszalóan a fejét Nicoleta.- A miniszterelnök hagyta jóvá, hogy megtarthatja - mondta a kémfőnök.- Ki az a miniszterelnök, és mit képzel magáról?! - vágta a kést az üres tányérba az asszony. - Egy barom! Hamudius csillapítón leintette, utána azt kérdezte.- Mi a helyzet a könyvkiállítással, amelyről rendelkeztem?- Épp ma nyitották, meg Washingtonban, a Martin Luther King könyvtárban... Nicoleta még remegett a hegedű miatti indulattól:- Hallod, barátom, mit beszélsz? - fordult a férjéhez. - Egész Amerikában nem találtak méltóbb helyet, csak egy néger könyvtárat! A kémfőnök szokva volt az efféle hisztizésekhez, és nyugodtan folytatta:- A könyvtár igazgatója maga nyitotta meg a kiállítást, és azt mondta: ön egy brilliáns fejű gondolkodó és politikai személyiség, Elvtárs...- így mondta, „brilliáns fejű gondolkodó és politikai személyiség?”- Szó szerint.- És rólam semmit sem mondott? - szólt közbe hirtelen Nicoleta, gúnyoros várakozással.- Hogyne mondott volna! - tódította Pacsni Papa. - Sőt az arcképe is itt van az Elvtársé mellett..- És a televíziós interjú? - kérdezte kissé ellágyulva a sikertől Hamudius. 449
