Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Bella István: Öldöklő angyal; Ábel a gyilokról; Isten halottkém jelentéséből; Ábel álma álmairól; Káin imája Ábel fölött; Kő-szájjal, durung-kézzel; Káin próféta levele a Cainus-beliekhez; Ábel a sivatagban; Csak a bárány; A világ végén (versciklus)
A világ végén A világ végén végül is ketten maradtak: az árva, árva ember, meg az árva, árva, árva emberiség. És elindult fönnhangon kiáltozván az ember az emberiségben: „Hol vagy barátom, hova lettél?” És elindult fönnhangon kiáltozván az emberiség is az emberben: „Hol vagy barátom, hova lettél? És így tekergőztek egymás üregeiben, járataiban, barlangjaiban a világ végezetéig. Mert az ember nem tudott emberiségül, és az emberiség nem tudott emberül. 430
/
