Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Vékony Gábor: A magyar etnogenezis szakaszai II.
Az ősmagyar korszak korai szakaszának vége felé magyar kultúrszavak a Dnyeper folyótól nyugatra is eljutnak, így kerül az ősszláv nyelvbe többek között a mai ház szavunk akkori előzménye, a khata, amely ma a különböző szláv nyelvekben „parasztházat, szobát, stb.” jelent, de általában fából rótt házakra vonatkozik. Ennél is későbbi, nagyjában az i. sz. 1. évezred közepe tájára tehető a tölgyre vonatkozó magyar szó, a domho eljutása az akkor még egységes szláv nyelvbe. Mindezek alapján a korai ősmagyar korszak története röviden a következőképpen vázolható: Az ugor egységből kiváló délnyugati népcsoportok lesznek a magyarság elődei, akiknek települési területe az i. e. 1. évezredben nagyjában a Donyec folyó tágabb környékén van. Az időszámítás kezdetét követő időben e népesség egy része délebbre, s talán valamelyest nyugatabbra húzódik, erről vallanának a szoros alán, illetőleg általában a sztyeppe iráni nyelvű népeivel való kapcsolatok, valamint a szlávokkal való szórványos, de kulturálisan fontos érintkezés. Az i. sz. 2/3. sz. fordulóján a Visztula folyó torkolatvidékétől délkeletre irányuló gót népmozgás ezeket a csoportokat valószínűleg keletre, északkeletre mozdította el. Az i. sz. 4. század végén, a hunok megjelenése után a népcsoportoknak a történetét majd két évszázadon keresztül nem lehet pontosan követni, az ekkori .népek forgataga” a lehető legkülönbözőbb helyre vethetett el népeket, egymástól elszakítva rokont és ismerőst. Ez az időszak határvonal a magyarság néppéválásában is, az addig együttélő ősmagyar csoportoknak csak egyik töredékéből alakul ki ezt követően a magyar nép, a többiek más népek alakulásában vesznek részt. így ősmagyar népcsoportok bizonyosan resztvettek a Kaukázus vidékére vagy a Volga-könyök vidékére került alánok népi alakulásában, mint ahogy alán csoportok is részt vettek az i. sz. 1. évezred közepét követően a magyarság alakulásában. A korai ősmagyar korszak maga is több, de egyelőre bizonytalanul elhatárolható szakaszra bontható, ez a nyelvi kapcsolatrendszer alapján legalább négy nagyobb korszakot jelent, amelynek kezdetén a nyugati indogermánokkal való kapcsolatok, majd a geto-műsz és őspermi, azt követően, illetve részben azzal egyidejűleg a szkíta, s végül, az időszámítás kezdete körüli időktől a szarmata-alán kapcsolatok a jellemzőek. Az ősmagyarság ebben az időben még nem élt túl távol Kelet-Európábán ugor rokonaitól, ezért nem zárható ki az azokkal való érintkezés sem, ez azonban már különböző nyelvű és eltérő népi tudatú népek érintkezése volt. Az anyagi kultúra régészeti maradványai az i. e. 1. évezred közepétől „szkíta” jellegűek. (Felső-Donyec vagy Harkov csoport), az időszámítás kezdetét követő századokban pedig „szarmata” jellegűek. (Kalantaevo csoport a Dnyeper vidékén, Szmela körzetében). Az ősmagyar kor kései szakasza E kor elsősorban a török népekkel való érintkezés, kapcsolatrendszer korszaka, időben nagyjában az i. sz. 1. évezred közepétől 900 körűiig, illetőleg - valószínűleg helyesebben az ezredforduló végéig, tehát az államalapításig. Már a különböző török népekkel való érintkezés miatt is e kor is több szakaszra bontható, s valójában a törökséggel való kapcsolatok nem zárhatók le i. sz. 1 000 körül, hiszen az ezt követő időben is többféle török nép 391
