Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Vékony Gábor: A magyar etnogenezis szakaszai II.
VÉKONY GÁBOR A magyar etnogenézis szakaszai Munkácsi Bernát és Emil Setälä emlékének A korai ősmagyar kor A korai ősmagyar kor az ugor egység felbomlásától, tehát nagyjában az i. e. 2. évezred végétől (a szótörténeti időrend alapján i. e. 1 300-tól) tart a török népekkel való európai érintkezés koráig, nagyjából az i. sz. 5. századig. Ez a másfél évezredes, de esetleg közel két évezredes időszak történetileg nyilván több korszakra bontható fel, erről a tagolásról azonban jórészt le kell mondanunk az adatok hiánya miatt. A magyar nyelv finnugor nyelvekkel és az obi-ugor nyelvekkel való kapcsolatai e korszak megvilágításához már nem (vagy nem igen) segítenek, más, ma ismert nyelvű népekkel való kapcsolatokról pedig igen hiányos adataink vannak. A nyelvtörténetben néhány iráni jövevényszó, egy-két feltételezett „török” jövevényszó mellé erre a korra helyezik ún. ismeretlen eredetű szavaink tömegét, azokat a szavakat tehát, amelyek olyan nyelvből, illetve nyelvekből származnak, amelyeket ma már nem ismerünk. Mivel pedig nem ismerjük mai utódjaikat, nem tudunk képet alkotni régmúltjukról sem, azaz, az ismeretlen eredetű szavak az ősmagyar korszak történetének megvilágításában alig vannak segítségünkre. Nem nyújt segítséget itt a régészet sem (ha az ugorság régészeti hagyatékát azonosítani tudjuk), mert csak a statikus állapotok rögzítésére képes, a folyamatok követése lehetetlen vagy legalábbis nehézkes a régészeti leletek alapján (a régészek történetírásában ezért találunk mindig újabb és újabb bevándorló népeket: az új régészeti kulturális egységet magyarázzák így, akkor is, amikor az helyi folyamatok eredményeként jön létre). Ilyen okok miatt akár le is mondhatnánk a korai ősmagyar kor történetének vázlatos megrajzolásáról, valami világosságot azonban a szórványos adatok alapján is látunk, nem sokat, de ahhoz talán elegendőt, hogy legalább néhány feltevéssel közelebb kerüljünk ehhez a korszakhoz. Az ősmagyar kor korai szakaszában a nyelvi adatok alapján permi, iráni és török kapcsolatokat tartanak számon. A votjákok és a zűrjének elődeivel, a permiekkel való érintkezés alapja részben nyelvtani (a -ni főnévi igenév képző), részben hangtani, részben pedig néhány jövevényszóból levonható tanúlságokra épül. Ezek természetesen nem kezelhetők egységben, a hangtani kapcsolatokról (a zöngésedésről) például tudjuk, hogy a permi nyelvekben és 384
