Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - N. Sz. Trubeckoj: Az összeurázsiai nacionalizmus
sorsának egysége. És épp ezért az efféle „pán-izmusok” közül pragmatikus szempontból egyik sem olyan érdekes, mint az összeurázsiai nacionalizmus. Ez a nacionalizmus nemcsak pragmatikus szempontból értékes, hanem egyenesen létfontosságú: hiszen már láttuk, hogy csak a soknemzetiségű eurázsiai nemzet egységtudatra ébredése képes Oroszországnak - Eurázsiának - az államiságnak azt az etnikai szubsztrátumát megadni, amely nélkül előbb vagy utóbb elkezd részeire bomlani, mindeme részek óriási szerencsétlenségét és szenvedését idézve ezzel elő. Annak érdekében, hogy az összeurázsiai nacionalizmus sikerrel tölthesse be az eurázsiai államot egyesítő' tényező' szerepét, ennek megfelelően kell átnevelni az eurázsiai népek öntudatát. Persze azt lehet erre mondani, hogy ezzel az átneveléssel már maga az élet foglalkozik. Hiszen az az egyetlen tény, hogy az összes eurázsiai nép (és rajtuk kívül a világon egy se) már mennyi éve éli át és éli túl együtt a kommunista rezsimet: már ez az egy tény is pszichológiai és kultúrtörténeti kapcsolatok ezreit hozza létre mindeme népek között, és arra készteti mindegyiküket, hogy világosan és reálisan érzékeljék történelmi sorsuk közös voltát. De ez természetesen kevés. Arra van szükség, hogy minden egyes ember, aki már most világosan és félreérthetetlenül felismerte a soknemzetiségű eurázsiai nemzet egységét, ezt a meggyőződését hirdesse is: mindegyikük abban az eurázsiai nemzetben, amelyben dolgozik. Hatalmas munka vár itt a filozófusokra, publicistákra, költőkre, írókra, művészekre, zenészekre, és a mindenféle tudományágat képviselő tudósokra. A soknemzetiségű eurázsiai nemzet szempontjából egész sor tudományt kell felülvizsgálni, és a régi, elavult tudományos rendszerek helyett újakat kell létrehozni. Főképpen pedig e szempont figyelembevételével tökéletesen újra kell írni Eurázsia népeinek történetét, s köztük az orosz népét is... Ebben az egész átnevelő munkában, amelynek során a nemzeti öntudatot az eurázsiai soknemzetiségű nemzet szimfonikus (korális) egységére kell áthangszerelni, az orosz népre talán sokkal nagyobb erőfeszítés vár, mint Eurázsia bármely más népére. Először is azért, mert neki a többieknél jobban kell harcolnia a régi beállítottságokkal és nézőpontokkal, amelyek az orosz nemzeti öntudatot az eurázsiai világ reális összefüggésein kívül építgették, és az orosz nép miiltját elszakították Eurázsia történetének közös perspektívájától. Másodszor pedig azért, mert az orosz népnek, amely a forradalomig Oroszország - Eurázsia - egész területének egyetlen ura volt, most pedig (számarányát és jelentőségét tekintve) első az eurázsiai népek között, természetes módon példát kell mutatnia a többieknek. Az euraziatistáknak ez a nemzeti öntudatot átnevelni igyekvő munkája manapság kivételesen nehéz körülmények között zajlik. A Szovjetunió területén természetesen ilyen munka nyíltan nem folyhatik. Az emigrációban pedig olyan emberek kerülnek előtérbe, akik tudatukban képtelenek feldolgozni a forradalom objektív vívmányait és eredményeit. Az ilyen emberek számára tovább él Oroszország mint olyan területi egységek összessége, amelyeket az orosz nép meghódított és amelyek a teljes és oszthatatlan tulajdon jogán kizárólag ennek az orosz népnek a birtokában vannak. Épp ezért az összeurázsiai nacionalizmus tudatának problémáját és a sok- nemzetiségű eurázsiai nemzet egységének tételét ezek az emberek meg sem érthetik. Számukra az euraziatisták árulók, mivel Oroszország fogalmát az 371
