Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok tárgyi emlékei
mesfémmel bevonni, fémberakással díszíteni, csak ezek készülhettek bronzból vagy faragott csontból, csak ezek szárait lehetett díszesen kialakítani. A másik típus az egyszerű csikózabla volt. Jankovich megfogalmazása szerint a benepusztai olyan formájú volt, amilyen „most is a magyar csikós pásztoroktól használtatik”. Jósa András és Börzsönyi Arnold cigányzablának nevezte. E típus csak szájvasból és két karikából áll, tehát a legszükségesebb elemekből. Csak vasból készült, díszítésére nem volt mód. Néha az oldalszáras zablát is cigányzablának nevezték (Börzsönyi 1912). Az oldalszáras vagy pofarudas zablák közt szinte művészi kialakításúak a koroncói és hencidai öntött bronz állatfejes rúdvégek. Abagotai zabla szintén bronz öntvény, oldalszára sűrű karikás vájatokkal díszített. Van néhány pal- mettás, faragott csont oldalpálcás zablánk is (Sály, Sárrétudvari). A 19. századi sírleletekben a zabla és a kengyel előfordulásából többnyire vitézre, azaz férfi sírra következtettek. Csak jóval később tűnt fel, hogy a nők sírjában is lehet lószerszám. Az elsőként felfedezett 4 honfoglaló sírban valóban férfiak nyugodtak. De a pilini Leshegyen már egy rozettás lőszer- számos lovas sír került elő, melybe „a legszebb korában elhúnyt, még huszadik életévét meg nem haladó némbert” temettek. A paripa szügyénél két nagy szív alakú ezüst lemez csüngő volt. Hampel később úgy vélekedett, hogy az egyik a ló homlokán lehetett. Erre a díszítésre máig sincs bizonyítékunk. Az egykori terminológia szerint a lószerszámhoz két nagyobb pánt, azaz nagyszíjvég, négy kisebb pánt, azaz kisszíjvég, 13 kisebb boglár négy levéllel, 32 db három szirmú levéllel, valamint 7 nagyboglár, azaz nagy rozettás veret tartozott. Kérdés, hogy a többi ezüst veretet mihez számította? Nyáry közel három fontra becsülte összsúlyukat. A halottat a pogány idők előkelői közé sorolta. A később közölt, csornai prépostsági birtokon lelt vereteket (1888-89) Lak- ner Ambró gombokként emlegette. A Csorna-Sülyhegyen talált sírban a rozettás szíjvég a lókoponya mellett feküdt (1895), így Bella Lajos méltán tekintette lószerszám részének. Nagy Géza magyaros szóhasználattal négyszírmú rózsáknak nevezte őket. A második gazdag veretsoros sír a törteli volt, s állítólag lándzsa is volt a sírban. így Posta Béla nem kételkedett abban, hogy lovas vitéz sírjára találtak. A pilini példát követve a lószerszám részeinek tekintette a boglárokat, sőt jó rekonstrukciót is készített. Véleménye szerint a 17 db háromszirmú rozetta a kantár pofa-, orr- és homokszíján, az egyetlen valamivel nagyobb négyszírmú és csótárnál a fülek között helyezkedett volna el. Ez utóbbi elképzelés nem igazolható. A kis szíjvégeket a kantáron helyezte el, a nagy szíjvégeket a hevederen, a nagy rozettákat pedig a farmatring szíján, analog módon a nagyszentmiklósi kincs lovasának ábrázolásához. A szarvasos szíjvéget reálisan a másik nagyszíjvég párjának tekintette. Ha a farhám általa javasolt helyreállítása nem is biztos, a nagy rozetták mindenképpen szélesebb szíjon voltak, s vagy a Posta által javasolt farmatringra, vagy a szügyelőre valók. Hampel később sokkal bizonytalanabb volt a boglárok-rozetták helyének meghatározásában. Csupán a nagy rozettákat fogadta el szügyelő díszének, azokat is mesterember (szíjgyártó?) véleményét kikérve. A többi verethez mindig azonos szélességű szíjat tételezett fel. A pilini 2. sír boglár változatait hat különböző szíjra helyezte el, ezért bizonytalan maradt abban, hogy mely szíjak lehettek díszítve. 36
