Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 3. szám - Szepesi Attila: Mühlenbergi dalok (vers)

Köztudott, hogy Gócia csupa immanencia: bárhol rejtve található Über-Ich és magánvaló. Sajna, mégse nekem való Hegel,

Jaspers,

Heidegger...

Jobban tetszik ez a báva, seprűnyélbe csimpaszkodó, répaorrú, veréb-szállta mühlenbergi hóember.

Itt a csempész-cigaretta, vietnami árusítja, erre három, arra hét. Zsaru-leste, légbe szálló cigaretta, cigarét.

Mint Gulácsy Naconxypánban, vasbeton skatulyák sorában járok e hűlt bolygó porában, akár a szauruszok korában.

Eltűntek rég a malmok, Mühlenberg malmai.

Csak elporlott lapátjuk zúgását hallani.

Nincsen itt malom egy se, ahogy nincs domb se, hegy se. Korom és füst a város, veréb és varjú szálldos.

(Berlin-Mühlenberg, 1996.)