Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok tárgyi emlékei
MESTERHÁZY KÁROLY A honfoglaló magyarok tárgyi emlékei Az első honfoglalás kori magyar sírlelet 1834-ben került elő a mai Ladány- benéhez tartozó Benepusztán (Pest m.). Jankovich Miklós, aki a szélfútta homokból előkerült, és Szentkirályi Móric, Pest megye főjegyzője által megmentett tárgyak fontosságát felismerte, menten közre is adta a Magyar Tudós Társaság Évkönyvében. E leletközléssel vette kezdetét a honfoglaló ősök régészeti kutatása. A következő leletre 19 évet kellett várni. A Fejér megyei Vereben 1853-ban találták a második sírleletet, s 1858-ban jelent meg róla a részletes tudósítás Érdy János tollából. A következő években aztán egyre sűrűbben figyeltek fel a földmunkáknál előkerülő sírokra. A folyószabályozások, gát- és töltés- építések, majd a filoxera vész utáni szőlőtelepítések alkalmával gyakran találtak lovas sírokat és bennük lószerszámot, de leginkább becsben tartva pénzeket, amelyekkel a sírok korát hozzávetőlegesen meg lehetett határozni. Ezek voltak a legbiztosabb korjelzők, köztük az arab dirhemek, amelyek a galgóci leletben fordultak először elő. Meghatározásukat nem is tudták itthon elvégezni. A bécsi numizmatikus J. Karabaczeket kérték fel rá. Még az 1891-ben közölt szeged-királyhalmi példányokat is hozzá küldték. Manapság Szentpéterváron szoktuk elvégeztetni a meghatározást. A leggyakrabban nyugati pénzeket, karoling uralkodók ezüst denárait lelték meg a sírokban. Az ezüst pénzeket a ruhára vagy lószerszám bőrére felvarrva használták. Ilyenek voltak nagy számban a benepusztai és verebi sírban is. Ritkábban bizánci arany vagy ezüst solidusok is előfordultak a sírleletek között. Az aranyakat szívesen használták a nyakba akasztva csüngőként. E pénzek kisebb részben a 9. többnyire azonban 10. századiak voltak. A lóval való temetés, a lószerszámok sírba tétele és a pénzek az oly jellegzetes egyéb tárgyakkal együtt majdnem félreismerhetelenül határoltak körül egy régészeti hagyatékot, s ezt a honfoglaló magyarokkal kapcsolták össze (Pulszky Ferenc 1878 és 1891, Varázséji Gusztáv 1880, Tergina Gyula 1883). Tévesztések persze előfordultak, mint mindig. A kezdeti időben a kengyelek jelenléte is meghatározó volt a leletek népi hovatartozásának eldöntésében. Amikor pl. Rómer Flóris 1872-ben egyazon népesség emlékeinek véli a pilini, szolyvai vagy a szentendrei és pusztatóti leleteket, akkor a kengyel az a tárgy, ami összekötő kapcsul szolgál. Amikor 1880-ban Varázséji Gusztáv a szegedi-öthalmi leletek közlésekor felsorolta a rokon leleteket, megemlítette köztük a budapest-lóversenytéri avar temetőt és más lelőhelyeket is. Sőt ugyanezen évben még Hampel József is magyarnak mondja a lóversenytéri és 30
