Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 3. szám - Szepesi Attila: Mühlenbergi dalok (vers)

Köröskörül S-Bahn, U-Bahn, bambulsz összevissza, kábán. Bölcsebb, ahogy tette Náthán, kutyagolt a maga lábán.

Hosszú a Sonnenberg utca, rigófütty a széle-hossza. Pázsit-partja messze zöldell vérehulló fecskefűvel.

Egyik kertben kertitörpék, velük ékesebb a környék. Lobog felettük lila mühlenbergi orgona.

Aki itten nem tud gótul, fújja hunnul, pedzi tótul. Ha meg borral nekibusul, ért majd finnül, arabusul.

Zwinger fölött szikla, szép szál, alul három medve kószál.

Mindegy, nap süt, veres lomb hull, egyik bömböl, másik bambul.

A harmadik aranyszólte, ódon regék mesehó'se.

Füle konya, kedve konya, hiszi: ő a város ó'se.

Kósza lélek - ossi? wessi? - ünnepnapra eszét veszti, bús kedvét nekiereszti - csak a muszka legyen messzi.

Kerge gótok, Isten ments nem vagyok én Übermensch - nem rólam szólt, Istókuccse Gobineau s az öreg Nietzsche.