Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Vékony Gábor: A magyar etnogenezis szakaszai I.
Abasevo kultúra bizonyos csoportjai - így éppen az Alsó-Volga mentiek - nem vettek részt az ugor népek későbbi néppéalakulásában. Ez utóbbi még a Közép-Volga vidéki csoportról is feltehető'. Mivel a kultúra kezdetei és vége, további sorsa tisztázatlan, az ide kapcsolódó kérdésekre csak feltevésekkel lehetne válaszolni. Annyi azonban világosan látszik az Abasevo kultúra nagy területen való szóródásából, hogy csoportjai között valóban laza kapcsolat állott fönn, ami megfelel az ugor korszak nyelvi adatok alapján is laza kapcsolatrendszerének. Az Abasevo kultúra kialakulásának vizsgálatakor nem lehet figyelmen kívül hagyni a Közép-Volga vidék sajátos régészeti kultúráját, a Balanovo kultúrát. Ezt a régészeti egységet némelyek a Fatjanovo körhöz kapcsolják, embertanilag - és ez ebben az esetben lényeges - azonban teljesen eltér attól, amennyiben a Balanovo kultúra népe a keleti mediterrán típushoz tartozott, és e tekintetben a Kaukázuson túli területtel vannak kapcsolatai. A tárgyi emlékanyag számos közös vonást mutat a Kaukázus eló'terének i. e. 3. évezredi kultúrájával, a Közép-Volga vidéken a Balanovo kultúra népessége idegen. A Dél Közép-Urál vidékének fémlelőhelyei (arany, réz, de az i. e. 2. évezredben már a vas is) igen korán felkelthették távolabbi területek fémműveseinek, ebben a korban a Kaukázus és Elő-Azsiai mestereinek figyelmét, ez lehet az oka déli eredetű népcsoportok Közép-Volga vidékére való felvándorlásának, nyilván ez idézi elő annak a régészeti jelenségnek a Közép-Volga vidékén való megjelenését, amelyet Balanovo kultúrának nevezünk, amelynek népe egyébként olyan, e vidéken szokatlan eszközöket honosít meg itt, mint a Kaukázus vidéki, közel-keleti kőmozsarak. A Kaukázusból, a Kaukázuson túlról érkező (népileg aligha egységes) csoportok itteni megjelenésének a nyelvi kapcsolatrendszerben is nyomot kellett hagynia. Ilyen nyom lehet az elő-ázsiai hurri uskhu/oskho „ezüst” szó bekerülése a finnugor nyelvekbe (magyar uas), de e déli kapcsolatok ismeretében igen valószínű, hogy a cseremisz vergenye, votják argon, zűrjén irgen „réz” és a grúz rqina „vas” (megrel rqina, qina, csan erqina) szavak összetartoznak. A grúz szó régi kisázsiai, égeikumi fémnév, amelynek eredeti jelentése éppen réz lehetett. Az ilyen vándorszavak esetében persze nem mindig tehető fel közvetlen népi kapcsolat, közel-keleti területre vezethető vissza azonban az ugor nyelvek lovasterminológiájának egy része is. Ezeknek feltűnő párhuzamai vannak a régen a Perzsa-öböl közelében beszélt elámi nyelvben: magyar ló: elámi lakpilan magyar fék: elámi pikintas A lakpilan valamilyen, valószínűleg a kocsiba fogott lovat jelenti, a pikintas pedig rézből készült szerszámrész, amelyet öszvéreknél használtak, valamilyen kantárt jelenthet, ahogy magyarul is van kötőfék, állazó fék, fülező fék, stb. A lakpilan összetett szó, a pikintas pedig a pik(i) alakból ismert elámi képzőkkel alakított. Vagyis az elámiban volt egy lak és egy pik, piki, szó, „ló” és „kantár, zabla” jelentésben. Ezek nem választhatók el a ló és a fék szavaktól. A Közép-Volga vidékének tehát régi közel-keleti kapcsolatai voltak, ezek a kapcsolatok meglehetősen közvetlenné váltak a - legalább részben - innét származó Balanovo kultúra csoportjainak megjelenésével. E népességnek jelentős szerepe volt a Közép-Volga vidéki fémművesség kifejlesztésében, s 275
