Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Vékony Gábor: A magyar etnogenezis szakaszai I.
ismeretanyag alapján. Viszont éppen az Abasevo kultúra időszakában, illetőleg az azt közvetlenül megelőző korszakban számolhatunk a Kaukázus vidékéről egy észak felé való áramlással (a Katakomba és a Balanovo kultúrák), s talán nem véletlen, hogy az ugor lovasterminológia esetében éppen a kaukázusi eredet lehetősége merült fel komolyabban. Másrészt bizonyosnak tűnik, hogy az ugorság érintkezett nyugati indogermánokkal. A magyar haj, vogul hój, kój ugyanis aligha válsztható el a nyugati indogermán kaikj szótól, amely ugyanezt jelenti. Ha a magyar tej szó már megvolt az ugor korban, akkor az indogermán dhedhi nyugati indogermán alakjával kell kapcsolatba hoznunk, amint a magyar tőgy (eredetibb tölgy) szó is a görög thélé „anyamell, csecs”, óír del „csecs”, ófelnémet tila „női mell”, óangol delu „csecs” szavak rokonságába tartozik, tehát végső fokon nyugati indogermán eredetű. A magyar szavak persze lehetnek későbbiek is (időben alig), de ebben az esetben is a nyugati indogermánsággal való közelségre utalnak már az ugor korszakot illetően is. Iráni jövevényszó csak egy (!) ismert az ugor korban, a magyar arany és obi-ugor megfelelői (a többi ilyenként számbavett szó vagy nem iráni vagy más korból származik). Vagyis éppen az ugor korban a kapcsolatok megszakadnak az irániakkal, ami arra utal, hogy Közép-Ázsiától, amely az iráni népek hagyományos területe, eléggé messze kellett lenniük az obiugorok és a magyarok elődeinek. Nem véletlen, hogy éppen a keletre húzódó obi-ugorok vesznek át később, már az ugor kor után jelentős mennyiségű iráni szót. A nyelvi kapcsolatrendszer tehát nagyjából arra a területre utal az ugorság esetében, ahol az i. e. 2. évezredben az Abasevo kultúra népe élt. Ezt az azonosítást támogatják a földrajzi nevek is, amennyiben régiek. A Volga kanyartól nyugatra, délről a Volgába ömlő Szura folyó (1542: Sora), amelynek jelenlegi csuvas neve régibb Szór alakból származik, az osztják jár „áradás”, tor „tó”, vogul túr, tor magyar ár szavak alapján magyarázható, mégpedig az ugorság keleti ágának nyelvéből. A Kiev alatt, a Dnyeperbe keletről ömlő Szejm folyó (partjain az Abasevo kultúra lelőhelyeivel) neve a következő finnugor szavakkal függ össze: votják szjum „áradásból visszamaradt víz”, osztják szajem „patak” vogul szőjem „patak”, stb. (a folyónévnek van Szojm változata is). Nem keltezhető pontosabban a Don balparti mellékfolyója a Tambovi, illetve Voronyezsi területen (az Abasevo kultúra elterjedésének egyik központja): Bitjug, ahol a név második része a finn joki, votják ju, magyar jó stb. „folyó” szavakkal hozható kapcsolatba. Az Abasevo kultúra területén tehát régi ugor földrajzi névanyag van. A Fatjanovo kultúra fő elterjedési területe a Volga felső folyása mentén található, e folyónév pedig finnugor eredetű (a fennmaradt alak permi jellegű). AVolga-Oka közén több olyan folyónév is van, amelyeknek finnugor magyarázatot kell adnunk, kro- nológiailag azonban ezek nem helyezhetők el pontosabban. Némelyikük régi is lehet. Amennyiben tehát a földrajzi nevek felhasználhatók (a Szejm és a Szura régisége bizonyos), akkor ezek is arra utalnak, hogy a Fatjanovo és az Abasevo kultúrák területén finugorok éltek régen, mi több, a Fatjanovo kultúra elterjedési területén finn-permiek, az Abasevo kultúra elterjedési területén pedig ugorok. Szükséges itt arra utalni, hogy a Fatjanovo kultúrát Tadeusz Sulimirski és Hóman Bálint már finnugornak tartotta, az Abasevo kultúrát pedig többen is (M. V. Szaljnyikov, P. D. Liberov, 0. N. Bagyer). Az előbbi kultúrát többen 273
