Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Vékony Gábor: A magyar etnogenezis szakaszai I.
honfoglalásig, tehát az i. sz. 9. század végéig; más felfogás szerint az állam- alapításig, tehát i. sz. 1 000-ig. Ez a korszakolás, főként időadataiban - mint látni fogjuk - módosítandó. Az újabb kutatási kísérletek alapján még az elejére is fel kellene vennünk több korszakot, amelyben az uráli népek eló'dei más nyelvű csoportokkal voltak ma már (itt nem írható: ma még) megállapíthatatlan jellegű kapcsolatban. Ezek az areális érintkezések területileg sem helyezhetők el, időben sem határozhatók meg pontosan. Némelyikük akár az ó'skőkorba, tehát 12 000 évnél régebbre is tehető. Ebben, illetve az ezt megelőző időszakban nem csak elképzelhető, de valószínű is, hogy a különböző nyelvű csoportok a huzamos érintkezés következtében közös nyelvet alakítanak ki, ilyen folyamattal azonban csak az uráli kor bizonytalan idejű, korai szakaszáig számolhatunk (ehhez ti. az egyes nyelveket beszélők nagyfokú nyelvi bizonytalansága volt szükséges - biztos nyelvhasználóknál az areális kapcsolatoknak nincs nyelvi egységet teremtő hatásuk). A következőkben tehát a hagyományos családfa-elmélet szerint számolunk uráli, finnugor, stb. egységgel, noha tudjuk, hogy ez a nyelvi modell nem tükrözi azokat a nyelv- és népalakulási folyamatokat, amelyek lezajlottak. Ennek ellenére nem tekinthető kétségesnek, hogy ezek a nyelvi-népi korszakok léteztek. Itt azonban megjegyzendő, hogy természetesen több esetben számolhatunk egy-egy népcsoport nyelvváltásával: rokonnépeink között régóta a lappoknál és az obi-ugoroknál számolnak ezzel (főként Emil Setälä óta). A lappok esetében erről nem lehet szó, az obi-ugorok viszont valóban oly mértékben eltérnek a többi finnugor néptől embertani tekintetben, hogy ezeknél a nyelvváltást komolyan számba kell vennünk. Nyelvi rokonságunk A magyarság finnugorságát, időnként nyelvi rokonságát is, gyakran képzettebb körökben is kétkedéssel szokás fogadni nálunk. Aki azonban csak egy kicsit is hajlandó tájékozódni nyelvi kapcsolatokról, annak nem lehet kétséges, hogy nyelvünk azoknak a nyelveknek a rokona, amelyeket finnugor nyelveknek nevezünk (ahogy azt Hunfalvy felsorolásában láthatjuk, s ahogy azokat magyarul először Révai Miklós felsorolta). A nyelvi kapcsolat pedig többet jelent - mögötte egy egykori gazdasági-kultúrális, területileg behatárolt kapcsolatrendszert, szoros, és nem laza kapcsolatrendszert kell keresnünk - magyarán: rokoni együttélést. Ezért ebben a vonatkozásban az sem érdekes számunkra, hogy esetleg elődeink nyelvet váltottak (a nyelvváltás kimutatására többnyire nincsenek megfelelő módszereink), hiszen egy ilyen nyelvváltással annak a kapcsolatrendszernek a részesei lettek, amelyhez újabb nyelvük köti őket. [...] 264
