Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - 1956 EMLÉKEZETE - Majthényi László: Lágervilág a Kemenesalján
bennünket. Ma jelentkezett az első gyalogezred részére szálláscsináló csoport, írás nem volt náluk, szállást csinálni az orosz parancsnokság nem engedett. Az érkező katonák részére 2 800 drb. kenyeret a községben le is raktak. Jelentés írás közben az ukránok első csoportja meg is érkezett. Főbíró Úrtól segítséget kérek, mert ha az ukránokat mind el kell szállásolni, akkor Jánosházán az élet lehetetlen lesz.” Viszonylag nagy számban maradtak fenn Celldömölkről, Jánosházáról, Nagysimonyiből és Sömjénmihályfáról a szabadon mozgó ukrán tömegek tevékenységére panaszkodó iratok. Akiéhezett menekültek már júniusban felszedik a környéken a burgonyát, pusztítják a gyümölcsösöket, az éretlen, zöld szőlőt leszedik a bádogvödrökben főzeléknek megfőzik. A celldömölki járási főjegyző több alkalommal próbál intézkezni az ukrán tömegek ügyében, eredménytelenül. Két ízben is intéz levelet a magyar belügyminiszterhez, illetve a közellátásügyi miniszterhez. Néhány jellemző részlet: „Külön csapás az, hogy miután az ukrán tömegeket a községben elhelyezni már fizikailag is lehetetlen volt, a Városparancsnokság és Alsóság községhez tartozó, de Celldömölk határában fekvő Sághegyre helyezte el őket a szőlőhegy pincéibe. Ennek következménye viszont az volt, hogy a messze- földön híres sági szőlőhegy a teljes tönkretétel előtt áll. Az éretlen szőlőt az ukránok leszedik és szülőföldeket le tiporják, a szőlőkarókat eltüzelik, a pincéket összerombolják, sőta legújjabb jelentések szerint a sághegyi bazaltbánya siklóit játékból leengedték és összetörték. (...) Az orosz vármegyei parancsnok kijelentette, hogy az ukrán kérdés megoldása nem tartozik a hatáskörébe, mert a celldömölki járás községeit magasabb helyen jelölték ki az ukránok gyűjtőhelyéül. [Kiemelés tőlem M. L.] Tisztelettel kérem a Belügyminiszter urat a celldömölki járás egész lakossága nevében, hogy a fentiek tekintetében megnyugtató gyakorlati megoldás iránt intézkedni szíveskedjék. Celldömölk, 1945. június 23.” Aki nem esküszik, kiléphet Sokak emlékezetében élénken él még Jánosházán az ukrán invázió. A katolikus templom és a Szentháromság szobor közötti útszakaszon masíroztat- ták az oda került ukránokat. Ahogy Jánosházán mondják, ott repatriálták őket a szovjetek. A menetgyakorlatok alkalmával lehetett letenni a hűségesküt Sztálinra és a Szovjetúnióra. Ahogy a jánosháziak mondják, ez nem volt kötelező. Aki nem akarta az esküt letenni, az kiléphetett a sorból. Az ilyeneket, - akiket gyalogezredekben tereltek idáig a frontról - Jánosházán teherautóra rakták és a Bekenyi lágerbe szállították. További sorsuk ismeretlen. Az ukrán tömegek megjelenésének is szerepe lehetett abban, hogy 1945 nyarán Jánosháza hasonló nagyságú rendőrkapitánysággal rendelkezett, mint Celldömölk. Megmaradt az akkori rendőrségi iratanyag 1945. július 1 és augusztus 9 közötti időszakról. Összesen 78 jelentés keletkezett. Az állomány létszáma egy július 6-diki létszámkimutatás alapján 10 fő volt. Az ügyiratok döntő többsége a helyi szesztilalommal foglalkozik, pálinka és bor lefoglalási jegyzőkönyvekből áll. A szovjetek bejövetelével és az ukránok Kemenesaljára terelésével 25