Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 2. szám - Mórocz Zsolt: A hely szelleme és a szellem helye (esszé)

Költeményei azok, aminek szánták őket: friss, vonzó gyümölcsök. Fölösleges beszélni róluk, olvasni kell őket. A személytelen Weöres Sándorral mindig személyes élmény a találkozás.

Csöngéról Bérbaltavárra visz utolsó utunk. Itt született Nagy Gáspár, az 1950-es év előtti esztendőben. Nem lehetünk elnézőek önmagunk iránt, mondjuk ki rezignáltam ma ő az egyetlen jelentős költő, aki Vasból származik. A hely szelleme nem mindenkor azonos a szellem helyével. Időnl ént a múzsa kényesen elillan. Verselgető epigonok, lelkes tollkoptatók, elszánt szervezkedők munkáiban a hallatlan mennyiség ugyancsak ritkán csap át halhatatlan minőségbe. Tehetség is szükségeltetik. Nem elég vasinak lenni. Éveket kell tölteni mondatok zátonyán - azokon az örökre hideg vizeken. Keszonbetegséget kell kapni egy pontos jelzőért. Mi több: a tehetség sem elegendő. A tehetség - az igazi - állandó vereség. Nagy Gáspárról leírhatjuk azt - amit Faludiról, Berzsenyiről, Weöresről hogy költő. Nem lett a szürkék hegedőse.

Szelíd, szigorú tekintettel veszi számba a világot - mindjárt megszólalásakor - a harmatos füvektől, a szitáló csillagokig. Ez a szelíd-szigor legindulatosabb verseit is jellemzi. Nála az indulat nem József Attila-i átkozódás, nem Nagy László-i süvöltés, hanem folyamatos, kérlelhetetlen izzás. A kettősségek költője: otthonos és kitaszított egyszerre a létezésben. Hívő és kereső, olyan hívő, akinek az élettel szemben kell a hit bizonyossága. Korán sikerül pontosan megfogalmaznia léthelyzetét.

„csak nézem Olga Korbutot szaltószabadságot érzek gyönyörű ez a lány mondom ahogy tennék a tengerészek vakító lábai alatt már minden ott libeg a csók a taps az. éden mi hiányzik még Istenem: az a két tenyérnyi szőnyeg”

Az a két tenyérnyi szőnyeg azóta is hiányzik. Amit Nagy Gáspár megszerzett, az a lebegő bizonyosság: a vers. Pályakezdésétől hű maradt, Jékely, Kormos, Nagy László szelleméhez, ugyanúgy, akár vőfély-verseket fabrikáló öregapja emlékéhez. Természetesen nem követője, hanem folytatója elődeinek, azt viszi tovább, amit ők abbahagytak, amikor kiesett kezükből a toll: „Amíg csak bírom / helyetted írom.” - küldi üzenetét a túlvilágra Nagy Lászlónak. A sorsvállalás a népnemzetiek táborába vitte. (Az idők során mindjobban ránehezedett a „nem menekülhetsz” kényszere.) Népinek, nemzetinek, konzervatívnak vagy bárminek lenni: ez mindössze az elkötelezettség irányát jelzi, legföljebb irodalomszociológiai jelentősége van az efféle besorolásnak. A mű minőségét nem bekartotékolása adja, sokkal inkább az, hogy tud-e az alkotó hiteleset mondani, mégpedig megfelelő színvonalon. Nagy Gáspár esztétikai, etikai nézetei röviden összefoglalhatnak. Véleménye szerint magasrendű esztétikai érték nem jöhet létre magasrendű etikai tartás nélkül. Akijelentés

248