Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Karátson Endre: Epedő
Ez a puha kéz nem az övé. Kié ez a puha kéz? Hullafoltosnak látom. Napszemüvegemen keresztül, mely szerencsére rajtam van még. A skarabeuszok mind eliszkoltak, vagy a számum temette be őket? Fekszem ágyam összeizzadt vörös porondján, félholtan a megerőltetéstől. Úgy érzem magamat, mintha II. Ramszesz éppen elment volna, holott meg sem érkezett. Egyáltalán mi történt? Egyáltalán mi történik? Fel kell ugranom. Nem elviselhető ez a foltos kéz: szinte nincsenek benne csontok, csak Ízületek. Átlátszó, rángó porcok. S ez a sovány gumikar, ahogy nyúl utánam a löttyedt, barna bőrével. Le akar vetkőztetni vagy fel akar segíteni ez a borostás, keselyűnyakú, ínyével vi- gyorgó poshadtgöndör, sárgásvörös szemfehérű, poklos pórusú, kásás hangú, rizses arcú, gombás orrú, elvásott, mosatlan, gyűrött, szürkésfehér vászon- hálóinges, széttaposott sarus, rotyogós alak, aki túl közel hajlik fölém és fog- dos? Te- nyeremet mellemre szorítva hátrálok a telefon irányában. Nem tudom leírni a betolakodót, nincs elég gazdag angol szókincsem; a portás sem értené meg, mert neki sincs dús angol szókincse. Rákurblizok a régi készüléken és mondom neki, bejött a piláfgnóm, dobja ki. O mondja nekem, a takarítószemélyzetet be kell engedni, lejárt a szobafoglalás. II. Ramszesz szabályos arca, ureus kígyója és szoborszerben kimunkált mellizma itt káprázik még. Többszörösen visszahúzódik és végleg beleveszik az ablakba, melynek spalettáit a piláfgnóm könyörtelenül szétlöki. Rámveti magát a vakító világosság. A piláfgnóm jól láthatja, milyen könnyű és kevés a selyem rajtam. Nincs előtte testi titkom. Nincs helyem a szobában. Legalábbis az ágyra vissza nem térhetek. Letépi rólam a lepedőt, négy sarkát összefogva a vörös homokot az ablakhoz viszi - visszarázza a sivatagba. Felém fordulva is lebegteti. A vászon vad háborgatásával akar elkergetni? Most veszem észre, milyen koszos az ágynemű. Ahol összeizzadtam, a vörös homok ráragadt. Minha ezt mutatná a lebegtetéssel. Kidugja mögüle rizses arcát íny- vigyorral, rongyos szemhéjának cinkos kacsintásával. Porcogós, petyhüdt kezét felém nyújtva közeledik. Lúdbőrzéssel és szószerinti angolsággal felelek.- Mit tesz Ön akar? Hehezetesen kurrogó arab kijelentését nem értem. Ezt kimutatom. Ledobja a lepedőt a padlóra. Roppant huzakodással utána dönti a matracot és több helyen belerúg. Sem erőmutatványnak, sem az erény útjáról való letérítési kísérletnek nem meggyőző. Csupán szellőztetni óhajt vajon? Akkor meg mit nyúlkál testem felé, melynek a pókháló vékony, kombinészabású ruha magyarán mondva semmi védelmet nem nyújt. Tetőtől talpig kivilágítva a nyers, asszuáni fényben, félelemtől lebénulva Egyiptomnak a legsötétebb Afrikával érintkező bugyrában próbálom a piláfgnóm vágyát felismerni. Valamit konokul ismétel. Szeretném tudatni vele, bármilyen anyagi áldozatra hajlandó leszek, ha békén hagy.- Hogyan sok? visítok fel. Ő elkapja kezemet. Nyirkos tenyeréből ágazó ujjai felfelé görbülnek, én pedig ráhanyatlok egy skarabeuszra, mely túl későn tornássza ki magát a vörös buckák alól. Elájulásom pillanatáról ez a kép vésődött belém. Mikor a váltságdíjra vonatkozó sikolyomat említem, Jadwiga elneveti magát:- Huszonöt piaszterrel megúszhattad volna.- Ez a váltságdíj. Nem tudtad? - kérdi kuncogva Svatopluk, aki Profira hámló hátát kenegeti napolajjal. 218
