Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Kiss Anna: A gólyák az angyalokkal repülnek (játék)
(F. párja a színre fiának kendőn hozott mosdótállal, meglátja a Feketeingest, a mosdótálat elejti. A Sátán le a mellvéd mögül néhány Kabáttal, megragadja a fiú mellén a viharkabátot, hangosan követelőzve, fényképkártyáit elétolva) SÁTÁN Kik ezez itt? A nevüket! F. FIA Nem tudom, kik! (rá a hangszórók hangjára) Nem tudom, hol bújkálnak! Nem tudom! Nem akarom! SÁTÁN Láttak velük! F. PÁRJA (a fia és a párja közt, kezét föl-le kapkodva hol effelé, hol affelé) Jaj,jaj! Jaj! SÁTÁN A nevüket! (Pálfordulás) FEKETEINGES (már vonszolódva) Hagyd! Ő a fiam, velem számolj el! SÁTÁN Az nem ugyanaz. FEKETEINGES Te nem tudhatod! Hagyd békén! SÁTÁN Soha többé FEKETEINGES (felrántja a kötél, fejjel lefelé lógva rá a hangszórók hangjára) Hagyd békén!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! (meghal) (a hangszórók lezuhannak, hosszú csönd, mindenki felnéz a színpaddeszkáról) F. FIA Apa. (innen mintha lassított fűmet látnánk): (A végítélet) (Pilátus, Kajafás már sehol, a Kabátok el, az emelőszerkezet felhozza a gyolcsba göngyölt halottakat, egy gyereket is köztük: Veronikát. A Feketeingest leengedik közéjük) FÉRFIAK „Hogy a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és a halandó test halhatatlanságot! NŐK „Halál, hol a te fullánkod, pokol, hol a te diadalmad?” 192
