Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Kiss Anna: A gólyák az angyalokkal repülnek (játék)
(A kánai menyegző) (nő, sok fehér holmival be. Ingben, nagykendőben a menyasszony is, jön a többi nő is. A Feketeinges sután forog köztük) NŐK (tolják ki, a nagykendővel csápolják) Mit akarsz? Semmi dolog most itt! FEKETEINGES Jól van, na! Na! De nagy titok! (öregasszonyok csörgetik olvasóikat a háttérben, a menyasszonyt középre állítják, adják rá a sok holmit) NŐK EGYENKÉNT (alsószoknyáira) Fehérbe öltözik a gyöngynél tisztább, kit átadunk most! Átlép lánys ága küszöbén ma éjjel! Felkél a nappal, szorgalom a dísze! Szelídséggel békít vadságot! Tűr, hisz sértés sértést nem orvosol! Tegnapi haraggal nem ront el új napot! Szíve templom, kulcsait nem cserélgeti! (cipőjére) Övéi üdvében jár! (felső ruhára, kötényére) Köténye széles, mint a világ, mindent elfód az idegen szem elől! NŐK, MIND (párnát tesznek elé, rálép) Tisztelet az illőnek és a jónak! ANYJA, F. ANYÓSA KÉSŐBB (pipacsból való, pirosszalagos koszorúját a fejére teszi) Kislányom. (a menyasszony ráborul az anyjára, átölelve maradnak egy ideig, beengedik a koszorúslánykákat a sziromhintő kosaraikkal, a menyasszonyt a lécdíszlet mögé rejtik, őrzik) (az ormótlan hangszórók „élni” kezdenek, a Sátán lép elő. Jelt ad a Kabátoknak, hozzák a Fekete- ingest, a magukféle bőrkabátot, mint bábot öltöztetik, a lerántott hajtás alól inges ujján megint elővillan a nyilaskereszt, a Sátán int, hogy: tovább! Ráadják a kabátot. Szinte rázuhan. És mezítláb marad. Öltöztetés közben rövid hangszóróbeszédek egymásközt. Előáll a vőfély, mennek a menyasszonyért) 177
