Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Kiss Anna: A gólyák az angyalokkal repülnek (játék)
T. ANYJA (ráolvas a fagyásra, egy kaviccsal kör ül kér ügetve) „Erdőn jár vala lebeke tárgy, béka vala ekéje, kígyó vala ostora, szánt vala követ, vet vala kövecset, parancsolom én teneked, hogy miként a kő nem dagadozik és nem fakadozik, azonképpen...” (mormolás, a tikitaki elhallgat) ...maga a Szent Szűz küld el, te fagyás a pokol legaljára általam, ámen! (eldobja a kavicsot) PLÉBÁNOS Még a babona is! (a család is el. Már a ráolvasás közben be egy fiatal nő, oldalt megáll, nagyon elkapta az eső valahol, piros fejkendővel törölgeti magát. Ahogy elhaladnak előtte, T. öccse visszanéz rá. Hosszan. Túl sem érnek a színen, a plébános földhözcsapja a kötőféket) A babona! (a kendős nő összekapja a mécseket, el, az ázott nő is) Péter apostol, és a Szent Szűz neve alatt űzik! Szent Vendelüket nálad is magasabbra tennék, hogy a jószág üdve legyen az első! És egyáltalán! Elvíve, visszahozva a had, enni ül a csorba nagy tál köré! De kinéz-e mögüle, csak a boglyákon túlra?! Kinéz?!!!!!!! (felveszi a kötőféket, el) (Múlik az idő, avagy az első boldogság a nyolcból: boldogok a lelki szegények) BOLOND (kerengve be, a tikitaki golyók halk koccanása) Sú, sú... Múlik az idő, az idő! A széllel, a lámpavirág pelyheivel. (elfújja tenyeréből) Vagy hóval? Hú, hú, ez már az alma virága! Hú, hú! (kikereng, a tikitaki elhallgat) 174
