Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - Alföldy Jenő: A lakótelep és élővilága - Csanádi Imre három verse
ságharc is volt. Ilyen értelemben a kötet záróverse, Az örömrontó angyal „hőse” ez az új formákat teremtó' gondolat, mely „elrontja” a régi formák örömét, leleplezi a látszat-harmóniákat, hogy megvethesse lábát a végre meg- és felismerhető diszharmóniákban. Mintha a madách-i „tagadás szelleme” nyerné vissza társszerzői jogait: „Ma szabad vagyok. Kitaláltam egy hű fogalmat / Hatalom vagyok -, egy Szellemet kitaláltam / Szószéket, ahonnan - ajkamról is immár / Az Örömrontás Angyala lebben”. ALFÖLDY JENŐ A lakótelep és élővilága CSANÁDI IMRE HÁROM VERSE Van három verse Csanádi Imrének, melyeket a költő nem rendezett önálló ciklusba, mégis szervesen összetartoznak. A lakótelepről szólnak, ahová a költő a hetvenes évek elején költözött. A Rákos homokján és a Hervadó liget 1970-ből való, a Zuglói búbospacsirták pedig 1974-ből. Az első kettő versriport, s ezt a versfajtát Petőfi tájversei nyomán Illyés honosította meg líránkban. Csanádi nemcsak szemlélője környezetének; maga is benne él abban a szűkebb világban, amelyről ír: legnagyobb kérdése, hol közvetlenül kimondva, hol csak sejtetve, hogy otthonra lelt-e abban a házban és hazában, amelyben élnie adatott. Rendszerint a saját lakóhelyein végzi a „lírai felmérést”, és nagyrészt a saját élete, sorsa lesz műveiben a felmérés tárgya. Ilyenformán rendre a paraszti eredetű és érzelmi elkötelezettségű értelmiségi helyzetéről s környezetéről tudósít, míg Illyés a Párizsban szerzett összehasonlítási alapról, „világpolgárként” szemléli azokat az emberi viszonyokat, amelyekből kiemelkedett, és amelyeket meg akar változtatni. Neki nem adatott meg a párizsi „egyetem”, és rendkívül aggályosán ügyel arra, hogy témaválasztásában mindenkor megőrizze illetékességét, azazhogy ne mímeljen illetékességet ott, ahol nem föltétlenül illetékes. Alkatában lényegesen óvatosabb, mint Illyés, aki - paraszti gyökereihez ugyancsak messzemenően ragaszkodva - politikai, kulturális, szociális mozgalmak élén is megállta helyét, ha nem másként, a nép „seregtelen vezéredként. Csanádi életműve nagyrészt a családhoz, a szülőföldhöz és mindenkori lakóhelyhez s annak környékéhez, múltjához kapcsolódik. Itt méri fel, miként hat közérzetére a társadalmi, kulturális és természeti környezet. Látóhatára kétségtelenül szűkebb, 151
