Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
V VERS CZETHOFFER CSABA Mennék haza Visszavágyom, Méhed Édenébe hazavár egy öntudatlan álom. Mért is szültél az éjjelbe, Mama - de hisz ez itt a halálom! Félek, hátha árnnyá válsz, s a csönddel még kijjebb rekesztenél a vágyon. % Börtönömbe lángsugár-özönnel szíved napként perzsel át a rácson. Ég-ígéret temet képzeletbe - ravatalsúly tébolyítja lángom... Mennék haza Méhed Édenébe, Atlantiszom: Anyám, Túlvilágom! Apám Már megint esni kezd a hó, már megint betakar - már megint apátián a szó: már megint mit akar? Mintha megszülettél volna, mintha már valahol; mintha volnál, aki szólna, mintha bölcs szava szól. Szinte látlak: nyugalom-nagy, Isten-titkú férfit - játszó, szelíd hatalom vagy, aki kiegészít. Felém fordulsz, belém nézel, s én, fiad, a hálás, hozzád szegődnék egészen - s mi vagy? Kitalálás. ítélet Pilinszky Jánosnak FIol madarak írnak égi kört, léget lapozó égő szárnyak; és kormoz a nap, mely tündökölt - elhuzansz és ketrecek várnak. Csak éhezel aztán s szomjazol;- vadak verődnek áldozásra - hol lerágott csonton vér dalol, ítéltetsz kínzó látomásra. Szólásszabadság ürügyén Weöres Sándornak Micsoda szabadság ördögök a kalászokban micsoda reménység angyalok a szőlőfürtben Napot teszek asztalomra s Napot ihatok a napra - ó öröm! eső kenyerét megszegem Rétfű-csordákat nevelek morzsát szórok hangyabolyba bárányfelhő-keszkenővel intek a Szerelem után S mikor mindenek megunnak akkor majd e mindenekről szólásszabadság ürügyén vallani fog a koponyám
