Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
Ill A VERSEK ELÉ nek. Nagyszerű mesterem van. Erik von Ess, tőle sokat tanulok.- Mi az, ami hiányzik?- A család, az itteni kapcsolataim, de miután a hétvégeken hazajárok, ez sem annyira veszélyes.- A képeid már fiatalabb korodban is eltértek a szokványos gyermeki látásmódtól, most, hogy immár felnőttél, képzőművészeti főiskolára jársz, hogy érzed: állni fogod a versenyt a „nagy művészetben" is?- Én a festést mindig a belső érzéseim, ösztöneim alapján műveltem. Nem témákat rajzoltam vagy festettem, hanem a saját belső benyomásaimat a világról, az emberekről. Ma sem csinálok mást, ésViem is gondolom, hogy mást kellene csinálnom, mint eddig. Annyit tudok, hogy fejlődnöm kell emberileg is, érnem kell, elmélyíteni a tudásomat és a mesterséget a lehető legjobban megtanulni. Aztán, hogy mit ér a munkám, meglátjuk. MÓROCZ ZSOLT A versek elé Verseket magyarázni ugyancsak reménytelen vállalkozás. Szerzőiket bemutatni azonban illendő. Itt persze mindjárt felvetődik á kérdés, hogy a költő mennyiben azonos művével? Thomas Mann Tonio Krögerére utalnék, aki nem azért dolgozott, hogy éljen, hanem „aki nem akart mást, csak dolgozni, (...) csak mint alkotó óhajtott számításba jönni, egyébként pedig szürkén és feltűnés nélkül járt a világban, mint a színész, ha már lemosta arcáról a festéket, és aki egy a semmivel, amíg nincs szerepe."Azt hiszem, Gráf Légrádi Balázs és Czethoffer Csaba költői attitűdjét - a kettőjük között lévő eltérések ellenére - jól jellemzik Mann szavai. Czetthoffer Csaba verseiben, a szó szoros értelmében a túlélésért küzd. A kezdeti siker után - középiskolásként a Kisfaludy-pályázaton verseivel ezüstérmet nyert - hosszú hallgatás és magány következett. Zárkozottan élt szülőfalujában, Zsirán, ahol társaság, szellemi társak híján, a „holt költők társaságába'' járt. Versei megjelenéséért soha nem tett egyetlen lépést sem. Ha akadt mégis olyan szerkesztő, aki kéziratot kért tőle, annak adott. Amennyiben megkedvelt bárkit, azt saját készítésű könnyvvel ajándékozta meg. Hangján érződik példaképei, József Attila és Nagy László hatása, mi több olyan szent közhelyek leírásától sem riad vissza, mint a szabadság és szerelem. Öntörvényű, útjáról eltéríthetetlen költő. Tehetségét verseiből megítélheti az olvasó, nem érzem tisztemnek, hogy bizonygassam, helytállnak önmagukért. írójuk számára a vers: esély a túlélésre. Legjobb pillanataiban túllép önmagán és „verssé vállik maga is". Azt hiszem ezekért a pillanatokért él. Azután következik a visszazuhanás a valóságba: „Kié a szárny, azé a zuhanás" - írja. Sokáig elzárkózott a politikai, úgynevezett közéleti témáktól, újabban azonban ezeknek is teret ad költészetében. A magyar történelem sorsfordulóit veszi számba. Életrajza, ide és ide járt, itt és itt dolgozott, lényegtelen. Sorsa lényegét így mondja el négy sorban: „Szeretem, mert nem szeretem. / Köszönöm és nem köszönöm. / Életemet épp levetem. /
