Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpát-medence népi-politikai viszonyai a IX. században
egyébként már Munkácsi Bernát megállapította (és Asbóth Oszkár nem cáfolta), hogy a balti tauta alakkal függ össze, s csupán annyit jelent, hogy a magyarság elődei már akkor megismerkedtek a szlávokkal, amikor azok még nem igazán váltak külön a baltiaktól (tehát Kr. e. 500 előtt). Az hogy a gepida név egyáltalán mit jelölt, feletébb kérdéses. Mivel 796-ban az avar kaganátus területén többféle keresztényt emlegetnek, az sem lehetetlen, hogy valami kisebb ariánus keresztény csoportot jelöltek ezzel a névvel. Nagyobb népességre nem gondolhatunk: „De Gepidis autem quidam adhuc ibi resident” írja a Conversio Alsó-Pannoniára vonatkozóan, ahol ezek szerint csak néhány (quidam) gepida maradt. Ha a korábbi és részben egykorú keresztény jellegű emlékanyagot figyelembevesszük, ezek lakhelyeként elsősorban Keszthely környékére gondolhatunk. E környék földrajzi neveiben azonban nincsenek germán nyomok (vannak viszont „ismeretlen” eredetűek), így nem lehetetlen, hogy a gepidák említésében csupán ariánusokra vonatkozó utalást kell látnunk. Mivel egy 607-ben készült kínai jegyzék a korai avar kaganátus népeinek névsorában nem említi a gepidákat, helyükön viszont a-lan nevet említ, magam régebben a gepidák alánokkal való keveredésére gondoltam (Vékony G.: 1987.126), a helyzet azonban az, hogy kínai lejegyzésben az arian(us) vagy arrian(us) szónak is ugyanez lesz a megfelelője. Ez a kérdéskör mindenesetre behatóbb vizsgálatot igényel, amelynek részletezésétől itt el kell tekintenünk. A rendelkezésünkre álló adatok alapján megrajzolható kép tehát azoknak a tudósoknak az elképzelését erősíti meg, akik a magyar nyelvű etnikum jelenlétével a IX. század vége előtt számolnak a Kárpát-medencében (László Gyula, Engel Pál, Makkay János, s talán magamat is említhetem). A megvizsgált szláv nyelvtörténeti vonatkozású adatok alapján ezt az elképzelést többnek kell tartanunk egyszerű történeti hipotézisnél. Mindenképpen rehabilitálnunk kell azt a felfogást, amely Vámbéry Ármin nevéhez fűződik (1895), hogy ti. a finnugor magyarság és a bolgár-törökség együttélése a Kárpát-medencében következett be, az avar korszakban. A köztudat Vámbéry nevéhez egy másik elképzelést kapcsol, mely szerint a magyarság valójában török lett volna. Vámbéry azonban ezt a felfogást csak 1882-ben képviselte, 1882-ben, egy olyan korban, amikor a finnugor és a török nyelvek rokonsági viszonyai nem voltak tisztázottak, egyébként minderről ugyanaz volt az elképzelése, mint Hunfalvy Pálnak és Budenz Józsefnek. AXIX. századvég és a XX. századi magyar történeti kutatás viszont Vámbéry 1882-es (Budenz kritikájára sértődött) egyszeri felfogását próbálta meg úgy megőrizni, hogy közben elfogadta a magyar nyelv finnugor rokonságát, de - mintegy etnikusan - a magyarokat töröknek tartotta. Az ebből származó képhez alkalmazkodott millecentenárium évének „hivatalos” történettudománya is, kevés figyelmet fordítva arra, hogy ezt csak adatok és tények „módosításával” lehet megtenni. Irodalom Baski I.: Mondatstruktúrájú összetett személynevek a törökben. NévtErt. 15. 1993. 45-50. Bárczi G.: A tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék. Bp. 1951. Bárczi G.: Magyar hangtörténet3. Bp. 1958. Bárczi G.: A magyar nyelv életrajza3. Bp. 1975. 1336
