Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 11-12. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpát-medence népi-politikai viszonyai a IX. században

Obrinindorf a. 889 - az Enns folyótól nyugatra, St. Florian mellett. Obrin ’avar’.

Dobrablaste a. 891-893. EvCiv. f. 9r - Engilscalquo marchioval, utóbbi hivatala 891-893.

Murám a. 900 - morvák.

Ezek az adatok a szláv a változását tükrözik, Dabraua és Maravna kivételével. Mindkét eset magyarázható korábban rögzült forma használatával, ez a morvák neve esetében igen valószínű, ezek nevét ugyanis még az ezredforduló után is használják a korábbi a-s alakkal, jellemzó', hogy a szerbiai Morava folyó neve (antik Margus) adatunkban már o hanggal van. Megszorításokkal is azt mondhatjuk, hogy az a hang o realizációjára a IX. század elejétől vannak adataink, esetleges legkésőbbi jelentkezése 860/1 előttre tehető. Fentiekben olyan példákat vettünk sorra, ahol a szláv alak eti- mológiailag idg. a-ra megy vissza, ugyanezt a kronológiai képet mutatják azok a szláv szavak, amelyekben etimológiailag idg. o található (pl. Moimar morva fejedelem - a. 846, Goztomuizlus abodrit király - a. 844, stb). A bizonytalan etimológiájú szláv saját név, ahol etimológiailag -o-val szokás számolni, 860- ban Slougenzin (marcha) alakban tűnik fel, a korábbi lejegyzéseknek a VI. század elejétől bevett a-s alakjával szemben (sklavénoi, sklavini). 827-ben még ,Inter Sclauaniis” kifejezéssel találkozunk. Ugyancsak bizonytalan az Elba torkolatvidékén lakó abodriok nevének etimológiája is: 789: Abotriti, 795: Abotridi, 804: Abodriti, 808: Abodriti, Abotriti, 823, 824: Abodriti, 844: Obod- riti; ezt követően aztán az obodrit- forma lesz általános.

A szláv a o-vá változására vonatkozó adatok (az itt nem tárgyalt többi is) tehát azt a kronológiát mutatják, melyet annak idején Ernst Schwarz megállapított: ez a változás már a IX. század elején igen elterjedt, s nagyjában a IX. század közepére befejeződik, mégpedig a Balkán-félsziget déli részétől az Elba torkolatáig. A fentebb, 1-5. alatt tárgyalt magyar földrajzi nevekben viszont a szláv o még az a-s, korábbi változatban található meg, olyan változatban, amelyeknek legkésőbb 800-850 között a magyarba kellett kerülniük. Hasonló, korai helynévi átvételeket még idézhetnénk (pl. Eszék). Érthető volt tehát Melich János eljárása annak idején, ő az ilyen hangtani megfeleléseket mutató neveket nem a szlávokból kísérelte meg magyarázni, hanem - mint a Garam esetében - az ófelnémetből. A közkeletű Miklosich-tétel kapcsán - hogy ti. a szláv o hangnak a magyarban általában a felel meg, Melich a következőket íija: JJa a XI. századból volna magyar adatunk (az apát szóról V. G.), írott alakja opat volna, a mit opát-nak kellene olvasnunk.” (Melich J. 1910. 4). Az a hanggal hangzó magyar alakot, mint aztán az EtSz. és Horger Antal is, magyar hangfejlődéssel magyarázza. Ez a magyarázat az esetek jelentős részében igaz, nem lehet azonban az a Garam, Kesztölc stb. nevek esetében, amelyeknek van XI. századi, a hangot tartalmazó alakjuk. Bárczi Géza ezzel kapcsolatban a következőket írja: „a Kesztölc e-je mindig és mindenütt nyílt ... egy oly szláv (magyarországi szlovén) nyelvváltozatra gondolhatunk, ahol a szó kastelfc-nak hangzott (vö. még Keszthely)” (Bárczi G. 1951. 40). Ugyanezt találjuk Pais Dezsőnél is: „... igen megszívlelendőnek jeleztem ezt a gondolatot, amelyet Bárczi és Kniezsa szóbelileg vetettek fel nekem: hogy az 1055: cate ílie vagy kaztelic a szláv alapszónak egy eredetibb szláv a-zó, vagyis a latin formához közelebb álló *kastel formáját mutatná, ami elvégre csakugyan nem

1321