Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpát-medence népi-politikai viszonyai a IX. században
VÉKONY GÁBOR A Kárpát-medence népi-politikai viszonyai a IX. században Nyelvi viszonyok a IX. században A korábban elemzettek után nyilvánvaló, hogy a Kárpát-medence IX. századi nyelvi viszonyait elsősorban a kései avar kaganátus nyelve, nyelvei határozhatták meg. Azt is láttuk, hogy az uralkodó nyelv, a fő közlekedő nyelv meghatározása egyértelmű. Ha azonban erre vonatkozóan nincsenek közvetlen adataink, akkor ezeket természetesen számonkérik. Tehát: vannak-e közvetlen bizonyítékok? A megelőlegezett válasz röviden: igen! 1. Földrajzi neveink tanúsága Elöljáróban néhány általánosabb vonatkozásról kell szólnunk. „Ha a honfoglaláskor átörökített tulajdonneveket, elsősorban természetesen a folyó- és vízneveket, összevetem azokkal a folyó- és víznevekkel, amelyek e területen a honfoglalás után keletkeztek s magyar eredetűek, akkor azt a következtetést kell levonnom, hogy a honfoglalók a bizánci értékeltség területén rendkívül gyér lakosságot és sok üres, lakatlan területet találtak.” (Melich J. 1925. 329) Melich itt aztán jegyzetben 62 magyar eredetű víznevet sorol fel a „bizánci érdekeltség” területéről, amely a Szerémség, Duna-Tisza köz, Maros-köz, Tiszántúl és Erdély nála. „... a székelység lakta terület, idevéve a Marosba szakadó Görgény ... Nyárád, valamint a Küküllő és ebbe ömlő Fehér-Nyitó ... vidékét is, a honfoglaláskor, értem a IX. sz. végén és a X. sz.-ban, úgyszólván lakatlan volt ... A székelyek területén tehát számbavehető lakosság, vagy számbavehető szláv lakosság alig lakhatott.” (Melich J. 1925. 270. vö.Kniezsa I. 1938. 280.). „Feltűnő ... hogy szláv eredetű nevek csupán csak a harmadrangú, jelentéktelenebb vizeknél találhatók, míg a másodrangú vizeknél (a főfolyók legnagyobb mellékvizeinél) szláv eredetű nevek alig fordulnak elő. Ezek ugyanis - néhány még megfejteden nevet kivéve - mind a magyarból valók. Természetesen a kisebb vizek neveinél is nagy a számuk a magyarból eredő neveknek.” (Kniezsa I. 1943. 117). Ezt Keletmagyarország, pontosabban Erdély víznevei alapján írta le Kniezsa István, míg az egész Kárpát-medence vízneveinek (és általában földrajzi neveinek) feldolgozásából az a tanulság származik, hogy a szláv nevek a hegyvidékes peremterületeken, illetőleg a középhegységek vidékén találhatók. Még ennek is ellentmondanak az erdélyi 1317
