Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Chak István: Helytartó Zalaegerszegen
Nagyon szeretem a jó - ha lehet ezt így mondani - népkultúrát, a népi zenét, ami jó, de én közelebb állok - ha lehet ezt mondani egy kis nagyképűséggel - a világpolgár kategóriához. Többfelé jártam, többfelé megfordultam, sok emberrel találkoztam, és inkább tartozók az emberekhez, az emberiséghez, mint bármihez, amiről itt szó van. Ez nem azt jelenti, hogy nem szívesen megyek vissza Kolozsvárra! Azt hiszem, úgy hívják ezt csúnya nyelven: kozmopolita. Amitől most úgy irtóznak az emberek.- Ön istenhívő?- Amit jelent.- Tehát: jaz ember önképe”?- Igen. Ez egyfajta higiénia, amit a legintimebb énjében használ. Ez egy ilyen belső hit. Gondolom, valamilyen formában mindeki...- Ismerve származási helyét, azt feltételezem, Ön protestáns.- Nem, én zsidó vagyok.-Nem tudom, ismeri-e Koestler tizenharmadik törzsről írt könyvét?- Igen. Nagyon régen olvastam.-Arra a hipotézisére gondolok, hogy a 13. törzsről feltételezte a Kazár Birodalom megalapítását, kiknek leszármazottai vonultak tovább a mai Lengyelországba.- Erről sokféle elmélet van. Én nem foglalkoztam ezzel a problémával, mert általában nagyon szkeptikus vagyok a történelemmel. Én egy olyan generációhoz tartozom, kinek az orra eló'tt hamisították - és hamisítják tovább - a történelem mindenféle-fajta ágát. Ahogy nekem kezdenek mondani csak a tegnapról, én már akkor nem avatkozom bele, mert én az egészben nem hiszek. Ez a fajta történelem, ami az embernek az orra eló'tt zajlik ezzel az össze-vissza - merném állítani - hazudozással... Nem is tudom: hazudozás? Egyáltalán: mennyire komoly dolog ez? Az én életemben nyugodtan lehetett volna írni 50 féle történelemkönyvet ugyanarról az eseményről, és azt hiszem, írtak is. Nem csak ’90 óta. Mindenki onnét kezdi a történelmet, és azt veszi ki belőle és úgy interpretálja, ahogy őneki konveniál, ő a másik részre nem pedáns. A másik rész meg ugyanazt csinálja a sajátjával. Mindenesetre azt se tudjuk, mi lesz holnap, vagy mi volt tegnap. Ez a helyzet. Az egyének mindig úgy viszonyulnak a körülményekhez, elsősorban, ahogy az emberi minőségük engedi.- Ön szerint van-e ma antiszemitizmus Magyarországon?- Persze. Mindenütt van. Nem programról beszélek én, de mért ne volna? Pl. Lengyelország: az antiszemitizmus éppen olyan erős, mint volt, de már nincs zsidó, nincs kin gyakorolni. Az emberek nem változnak. Az emberiség fejlődésében éppen ez a baj. A civilizáció revolutív, az ember fejlődése millió éve tart! Az emberekben ahogy vót, úgy lehet is, ha éppen nincs, lehet holnap. Ez ellen nem lehet biztosítást kötni egyetlen biztosítónál se, de én nem vagyok úgy oda ettől. Ma más a helyzet. Éppen ezért óriási dolog, hogy a zsidóknak van saját országuk. Az, hogy valaki antiszemita, ma már nem olyan működőképes mint volt, amikor a zsidók valakiknek a markukban voltak. Ma már akinek ez nem tetszik, azt mondja: egy pillanat! - és elmegy oda. Ez az egész nem különösebben érdekel; én emberhez viszonyulok, nem nemzethez.- Úgy tudom, Ön választotta a darabot. Miért ezt?- Mert én ezt nagyon szeretem, nagyon szépnek tartom. Az én ízlésem 1311
